Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat - A halászat joga, adója és bérlete

Lubenau königsbergi orvos 1587-ben Rudolf császár küldöttségében utazott lefelé a Dunán, a csallóközi halászatot méltatja és azt is megírja, :hogy Pozsonyba és Bécsbe szállítják a halat.

57 A török Evlija Cselebi a világutazó, kalandor, a Balaton ezernél több féle fajta haláról tud, melyek ízletesebbek, mint más országbeliek.

58 Az angol Edward Brown, II. Károly király orvosa 1673-ban megjelent munkájában ezt olvashatjuk: „Sehol a világon nem találtam annyi jó és hasznosan felhasználható folyót, mint itt." Más helyen ezt írja: „Amilyen gazdag ez az ország folyókban, ugyanolyan gazdag halakban is. A Tisza Európának halban leggazdagabb folyója. Általában az a szólásmondás járja, hogy a folyó két rész vízből, egy rész halból áll. Hasonlóan gazdag a halakban a Bodrog, mely a Tiszába ömlik, nem messze Tokajtól. Ez a folyó olyannyira teli van hallal, hogy nyári időben, amikor a vízállás alacsony, valósággal bűzlik a halaktól... A Duna vize nem kevésbé gazdag különféle halfajtákban.. :

m A halászat joga, adója és bérlete A halászati jog történetére vonatkozó kutatások megállapították, hogy Kálmán király uralkodásáig a halászóvizek nem kerültek magántulajdonba és a szabad halászatot nem korlátozták Magyarországon. A legértékesebb nemes halak, elsősorban a vizafélék fogására alkalmas helyeket az ott felállított rekeszekkel, cégékkel már ebben az időben foglalás útján egyes birtokosok megszerezték maguknak és később azt állították, hogy e helyeket Szent Istvántól kapták adományba, holott a király ilyen intézkedést valójában nem tett.

60 Vizaféléket, a több mázsára növő vizát, tokot és kecsegét vidékünkön csak az élő Dunában és talán a Sárvíz alsó folyásában fogtak. Az ország leghíresebb vizafogó helyei közé tartozott a madocsai. Az oklevelekből úgy tűnik, hogy itt két vizafogó hely is volt. Egyik a Bersenyes szigetnél, Körtvélesnél, illetőleg Part-Madocsánál.

61 Belényesi nem tartja véletlennek, hogy a nagy folyami halászó helyek a legkorábbi időktől kezdve szinte kivétel nélkül szigetekhez kapcsolódnak. Azt gondolom, hogy a szigetekhez való kapcsolódás nemcsak a halak könnyebb kifogása miatt történt, hanem jogi indoka is volt: a folyó teljes szélességét a szokásjog nem engedte lezárni. A XIII. században azonban a halászóvizeket is a birtokok határai közé kezdték foglalni és a földbirtok tartozékává kötni. Néhány helyen ingatlantól független halászati jog is alakult ki.

62 Kálmán király kísérlete arra, hogy nyugati mintára minden halászóvizet a maga számára foglaljon le, kudarcot vallott, így a halászat nálunk nem lett regálé. E helyett a birtokosok birtokaik határain toelül lévő vizeiken csak a maguk emberei számára engedték meg a halászatot. II. András uralkodása alatt lassan el is maradt a birtoktesten belüli halászati jog kizárólagosságának hangsúlyozása, annyira magától értetődővé vált az.

63 A birtokos halászó jobbágyait általában zsákmányuk bizonyos részének beszolgáltatására kötelezte, de előfordult meghatározott mennyiségű hal- vagy pénzszolgáltatással való adózás is. Ügy látszik, hogy Duna-parti mezővárosaink közül több, legkésőbb a török korban, valamilyen formában már rendelkezett vizafogási joggal is, illetve halászattal. így pl. az eteiek már a török előtt adtak vizát adóba.

64 Ez talán azt is jelenti, hogy a vizák feljártak a Sárvízen is. A török 181