Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TÁJ TERMÉSZETI ADOTTSÁGAI - Az ártér és vele szomszédos felszínformák, valamint a növény- és állatvilág jellemzése és népi elnevezése - Folyóvizek

keresztül kellett a víznek utat nyittani az ártér felé. Erre a jelentésre utalnak még a következő, éppen vidékünkről származó latin megfelelések: introitus aquae vulgariter fok vocatus, fossatum, és a következő körülírás :„Hic dantur ostia ex Danubio seu brachia vulgo Fok nuncupata." 1774-ben Tolna megyében effluxus és praeruptura szavakkal fordították a fokot/*

0 Az 1744-es mohácsi, halászati joggal kapcsolatos perben meatus, orificium és canalis. A kihallgatott tanúk többször is hangsúlyozzák, hogy ha a közönségesen Ostya foknak nevezett nyílást (orificium) lezárnák, akkor ezen a csatornán (canalis) a Duna megáradt vízével nem tudnának a halak bejutni a Földvári tó és Csök Duna nevezetű uradalmi halastavakba és így azokból a halak csakhamar kifogynának és ezzel a halastavak hasznavehetetlenné válnának/'

1 A fok jelentéséhez szorosan hozzátartozik a létrehozott rés, mesterséges bevágás, árok, funkciója, célja is. Csak az olyan bevágás, rés, szűkület a fok, mellyel az árteret időszakos vízbőségnél vízzel töltötték fel halászat és más haszonvételek érdekében, illetve, mely innen a stagnáló vizeket visszavezette apadáskor a folyó medrébe és így az árteret ismét más haszonvételre felszabadította. A fok elnevezés a résnyitásról átvivődött arra az egész mederre, időszakos tóra vagy tavak rendszerére, halászó vizekre, melyek használatát a megnyitott rés tette lehetővé. Erre utal a gerjeni névgyűjtő Pestynek küldött jegyzékében: „Sólymos fok, — hajdanában halászó tavak voltak benne..." Nyilvánvaló, hogy a fok, a halastó kapuja és ezért ennek a birtoklása volt a leglényegesebb. A levonuló vízzel kifelé igyekvő halakat itt fogták meg, szűrték ki a rekeszekkel. A fok tehát a halastó jövedelmének is a kulcsa volt, a halastó birtokbavételének, a prima occupatio-nak jelzése, mint például a kaszálórét vagy szállás körülkerítése. Területünkön ritkábban, de felbukkan a fok másik jelentése is, mely a Magyar Nyelvtörténeti és Etimológiai Szótárban „a szárazföldnek a tengerbe nyúló kiszögelése, hegyfok", „vár bástyájának kiszögellő része". Véleményem szerint ez a jelentése is visszavezethető a rés, szűkület elsődleges jelentésre, mert mintegy annak fordítottjaként is felfogható. Elsődlegesen a szárazföld által összeszorított kis vízfolyás, szűkület, keskényi rés jelentésről mehetett át a vízbe, ill. levegőbe kiszögellő keskeny, szűk szárazföld részre, melyet a víz vagy a levegő vesz körül. Ilyen volt a Szekcsői szigeten egykor történelmi jelentőségű Angyalok foka. Ez utóbbiról így vall 1806-ban megidézett több bátai és mohácsi tanú: „...Ezt a helyet igen jól esmérte, azért is tudja mondani, hogy ezen Angyal Fok legmagasabb hely légyen ... legszárazabb darab föld ... úgy hogy ha az egész sziget is megtellik vízzel ugyan tsak ezen a helyre haithatják marháikat a szektsőiek és erről a helyről tehetik marháikat a kompba, hogy a Dunának innenső részén megmenthessék az áradástól..." „ ... Legmagasabb hely a Szigetben kivált a kőrakásnál és a Duna partja mellett hogy mindenekelőtte 5 esztendő előtt a nagy víz áradás elpusztította volna az előtt mindig a szektsőiek birtak kerített veteményes kerteket Angyal Fokában." „ ... Vízáradás idején itten Angyal fokban akadott elveszett marhájára és innen úsztatta át a Dunának innenső partjára. 5 éve csak menedékhely, azelőtt veteményes kertek voltak... (Angyalok fokában)'*

2 Ez a kimagasló és a Duna folyásához közel eső, úsztatáshoz és kompberakáshoz használt rész valamikor e helyen álló, az Angyalok tiszteletiére emelt templomról kapta elnevezését, melynek kőomladékai még a múlt szá18