Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

AZ ÁRTÉRI HASZONVÉTELEK - Folyó- és állóvizek, nyílt víztükrök, mocsarak - Vízhaszonvétel és vízgazdálkodás - Halászat

arnot körös fákból, fűzfákból állanak. Az egész Kis Holt Dunának egy pap foka a le tsapolója... ... a Kis Duna .. . minthogy rekesztése vagyon a vissza folyó nevű fok torkas előtt sok károkat Őcsényi,i Decsi és Pilisi kaszálókban, kertekben és legelőkben okozni szokott. Mert ha a rekesztés nem volna, kis vizekben két öles partja is volna, tehát ilyenkor mennyire le apadhatnának a tavak is_ melyeknek leg nagyobb le tsapolójuk a Kis Duna és úgy mondván ki vévén a vissza folyó fokot nints is egyéb... de minthogy a rekesztés rajta vagyion, semmi partjai nintsenek, hanem majd egy szintben a víz színével.. ."

24 Ha fel is tételeznénk, hogy a könyörgő levelekben sok túlzás is volt a jobbágyok részéről, a mérnököket nem vádolhatjuk részrehajlással, hiszen munkájukkal a táj további, gyökeres átalakítását szolgálták. Az ártéri gazdálkodás, a rétek, veteményeskertek, gyümölcsösök, erdők és legelők pusztulása valóban a nép egész életét mélyen érintette és átformálta. Erről ad megdöbbentő beszámolót Egyed Antalnak gerjeni adatközlője 1829-ben: „A boldogabb időkben még ez előtt a gyakortábbi víz járás nem uralkodott a férfi nemből való fiatalság vasárnapokon a falu alat tsoportokban gyülekezvén a laptázásban az Asszony nemből pedig a tántzolás, danolás és futkozásban találta gyönyörűségét a korosabbak pedig azoknak nézésével mulattatták magukat. Mostanában a vizeknek ritka esztendőben lévén szünete." Baranya megyében is hasonló intézkedésekre került sor, bár ennek Duna-partja magasabb volt, s a jobb parton csak Kölkedtől lefelé volt ártér. A mohácsi Szigetben lévő Kanda fok eltöltését a mohácsi tanács 1777-ben vitatta meg. „Az Kanda pediglen eltöltessék, közönséges akarattal el végezték és annak eltöltése Dobszóval publikáltassék" — olvassuk ez év augusztusi jegyzőkönyvében. 1782-ben még a fok nyitva volt, mert a január 26-i közönséges ülésen újra, hasonló határozatot hoztak.

25 Szekcsőn csak a múlt század közepén tesz ígéretet az uradalom a szigeti fokok betöltésére. Közben a sárvízi munkálatok megakadtak, pedig 1784-ben nagy szakaszokon már elkészült a Bőhm által jelölt csatorna, Agárd és Kölesd, valamint Pálfa és Simontornya között. A késlekedés oka a munkálatokhoz szükséges pénz hiánya volt. 1780-ban a munkások fizetetlenül tértek haza. Igen nagy terheket rótt a csatornák tisztítása és fenntartása is a Sárvíz menti lakosok vállára.

26 A szervezett munka csak 1811-ben indult meg újra a Sárvízen. Az első, nagyobb mederátvágásokat a Dunán Vásárhelyi Pál vezetésével végezték el itt, 1820. és 1821. között. Ekkor Baja és Báta között a régi Duna négy hurokszerű, ún. túlfejlődött kanyarulatát átvágták, hogy a jeges árvizek levonulását elősegítsék és jégtorlaszok keletkezését megnehezítsék. Ennek során kereken 40 km-rel rövidült meg a folyam. A Gerjen alatti Várszegi kanyart 1830. körül, majd 1845. és 1852. között a Bogyiszlói kanyart vágták át. Ez utóbbi volt a legnagyobb Duna-rendezési munka ezen a vidéken. A 8 krn hosszú átvágás 23 km-rel rövidítette le a Dunát, s ezzel az árterek közepette fekvő és Pest megyéhez tartozó Bogyiszlót is elvágták árvízmentes szinten lévő szántóföldjeitől, ún. Kül-Bogyiszlótól.

27 Később Bogyiszló jogilag is Tolna megyéhez került, míg határa a Dunától keletre, Pest megyében maradt. Még fájdalmasabban érintette az átvágás Faddot és Tolnát, melyek ugyan megmenekültek a gyakran képződő jeges árvíztől, de Holt Duna partjára kerültek, távol a fő folyástól, melynek hajózásából, forgalmából különösen Tolna él. Ezt az átvágást a mai napig is Ásás, vagy Ásott Dunának nevezi a környező 170