Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kölked

A szántóföldektől nyugatra, a falutól északra fel, a mohácsi határig vol* tak a Vár-rétek, vagy Vári-rétek nevű, több száz holdas térség. 1859-ben „Le-* gelő, 1/3 emelkedettebb 2/3 lapályosabb", melyet a Lancsuki patak vize elöntött a júniusban tartott földbecslés idején, ezért középszerű és rossz legelőnek minősítették. A Lancsuki patak a Duna magasabb vízállása miatt nem tudott lefolyni, jegyzik meg a jegyzőkönyvben. 1871-ben még tartó elkülönözési per során az uradalom a következő indokkal kérte a volt úrbéri szántóföldek egy részét elcserélni a Vári Rétek mellett, mert az utóbbinak északi felét uradalmi legelőnek jelölték ki „Vári Rétek és Malád nevezetű közlegelői dűlők ... egész kiterjedésben igen mélyen fekvő oly vizenyős és még szárazság idején is süppedékeny talaj, hogy annak bármely pontján épületeket (az uradalmi legelőn lévő jószág és pásztorok számára) felállítani merőben lehetetlen .. ,"

252 Malád a falutól északkeletre: „átalában hátas fekvésű (ide nem értvén a térképen is jegyzett fokokat) a fűzbokros s közben sűrű füves s a víz elöntésektől is a töltés által mentes, jelenleg középszerű legelőnek, a füzesek kiirtása által pedig mint különben jó földvegyületü, jó legelőnek sőt rétnek is alkalmazhatónak becsültetett". A térképen is jelezték a Malád fűzfabokrait. A Maiadtól keletre és délkeletre a mohácsi határ, a Nagy Duna és délről a Béda Duna között levő területen voltak a kölkediek kaszálóbirtokai. E nagy területet kettéosztotta a mohácsi határ felől jövő Dunakanyar-átvágás, az Ásás. Ettől nyugatra lévő rész a közepén lévő nagy tóról, a Forgó-ról, Forgó-rét nevet kapta: „Részben lapályos, részben emelkedettebb, azért a lapályosabb helyeken sá,s és nád sarjadzású kevert fűnemek nőnek, az emelkedettebb helyeken ellenben szelíd füvek teremnek s a melly íér(en) a Dunának rendkívüli áradásakor csak középszerű nedves és esős időben kaszáltathatik rajta sarjú..." Az Ásástól keletre lévő Nagy rét „előbbi rétnél valamivel emelkedettebb helyen fekszik, iszapos földvegyületénél fogva mégis silányabb fütermö s a Duna rendkívüli áradásának kitéve is vagyon" — olvassuk az osztályozó jegyzőkönyvben. A Nagy rétben is volt egy nagyobb vízállás, a Háromas Gyékényes vagy Enyész nevű, gyékénnyel benőtt mocsártó. Mindkét részben az igen aprólékosan feloszlott kaszáló-rétek csak a magasabb felületeket borították, bár azok meglehetősen összefüggő tömböt képeztek és az összterületnek mintegy felét foglalták el. A terület másik felén az említett tavak és mocsaras nyúlványaik, valamint a Malád~hoz hasonló fűzbokros ártéri legelőrészek osztoztak. A községnek két nagy kaszálója volt. Az egyik a Fenyeres mögött a Vásártető dűlő szántóföldei közé nyúlt be, a másik pedig a szántóföldeket átvágó, Eszék—Mohácsi út mellett álló Kölkedi csárda körül, a Szilos dűlő végében és a Húzom-völgyben. Mivel maga a falu távol és az országúttól nehezen megközelíthető helyen feküdt, nyilván elsősorban a második rét fűtermésével tett eleget a rá rótt, az átvonuló katonaság szénával való ellátási kötelezettségének, a „transzénak'

1-nak. Az elkülönözés előkészítésének megindulásától kezdve a kölkediek a legteljesebb „passzív rezisztencia"-ha húzódtak. Érdekeik védelmére ügyvédet sem fogadtak, a kijelölt ügyvédeket eleinte a legszükségesebbekről sem tájékoztatták, honoráriumuk kifizetését megtagadták. Amint már említettem, az 1859 júniusában tett földminősítő határbejáráson senki sem vett közülük részt, más faluból való becsüst a maguk részére nem kértek fel. Ezt is a megye jelölte ki, de a kijelölt sátoristyei és bolyi gazda a határbejárás napján nem jelent meg — valószínű megfenyegették őket. Ezek után a bizottság, a vármegyei küldöttek, az uradalom képviselője és az uradalom által hívott becsüsök a községházánál 156