Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kölked

Összegyűlt kölkediektol megkérdezték, hogy meg akarják-e akadályozni a földosztályozást? Mire azok azt felelték, hogy nem állnak ellen, de részt nem vesznek benne és a jegyzőkönyvet sem írják alá. 1859. július 27-én a községházán felolvasták a földosztályozó jegyzőkönyvet, mikor is a volt úrbéresek annak csak a Puszta legelő minősítésénél kiáltottak közbe, mondván, hogy azt a víz megjárja és 1853-ban is víz alatt volt. „A Kölkediek ellenszegülő magatartásának volt folyománya, hogy amikor a kataszter készült, a kölkedi bizottsági tagok a földkostolásban nem vettek részt. Ezért az idegenek a földet ugy osztályozták, hogy a kölkediek megegyszer annyi adót fizettek, mint a környékbeli németek. Ez már 100 éve így tart. Ezért kell a kölkedieknek a németekkel szemben több beszolgáltatást is teljesíteni" — írja Ete János, a falu hosszú időn át volt jegyzője kéziratában az 1940-es évekről. Az elkülönözés alapjaként az uradalom 35 6/8 úrbéri telket állapított meg. A 17 igazolt kisházasból 8-at számítva egy telekre adott még 1 5/8 telket. A lelkész járandósága 1, a tanítóé 4/8. összesen 38 7/8 telek. Erre az uradalom megajánlott telkenként 1 hold belsőséget, 24 hold szántót, 12 hold kaszálót. Ennek értelmében felmérték a 114 2/8 telkes, 10 4/8 telkes, 6 3/8 telkes volt jobbágy kezén levő földeket. Az összes telkes gazda 87%-ának tehát csak 6 hold szántója volt, mégis a felmérés során kiderült, hogy átlag minden birtokos kezén 20—30%-kal több föld és rét volt, mint az úrbéri illetőség. Ezt a felesleget azonban az uradalom megválthatónak nyilvánította. A legelőelkülönözés lefolyása sokkal nehezebb, bonyolultabb és hosszasabb volt. Az uradalom 10 hold legelőilletőséget állapított meg telkenként, ezt az 1869-ben az alispán által a falu képviselésére kijelölt ügyvéd érvelésére 13 holdra emelték. Bonyolította az elkülönzés ügyét az, hogy az uradalom ármentes szintű területet kért a volt úrbéresek szántóterületéből, hogy a neki jutott legelőrész hasznosítását istállók és pásztorlakások építésével lehetővé tehesse. A kölkediek nem akartak megválni legjobb szántóik egy részétől, hiszen a kimutatásból is láthatóan, elég szűkösen álltak szántóföld dolgában. Ezenkívül a volt zselléreknek jutó legelőrészt is az uradalom a Puszta legelőből akarta azoknak kimérni, ami ellen a község gazdái tiltakoztak.

253 „Itt sem tudtak békésen megegyezni, bármilyen ajánlatot is tett az uradalom, a kölkediek elégedetlenek voltak, féltek a becsapástól és ez meg is történt. A közhangulat olyan volt, hogy aki egyezségre hajlott, azt agyonveréssel fenyegették. így került a dolog bírói döntésre. A bíróság állapította meg a legelőilletékességet és a becsapás azzal történt, hogy amikor a legelőt kimérték, akkor a nép legelőilletékességébe az uccákat és köztereket is beszámították. Holott ezek a politikai községet illették volna és a legelő ezen felül járt volna. — A kimért legelőt senki sem akarta átvenni, ezért a politikai község kezelte és saját javára vételezte be a jövedelmeket 1924-ig, amikor egy Nagyatádi Szabóféle rendelet alapján a volt úrbéresek legeltetési társulata megalakult és saját kezelésébe vette a legelőt" — írja Ete János. Későbbiekben a volt legelő- és rétterületek kiszárításával javult a kölkedi gazdák gazdasági helyzete, s bár a század közepétől ritkán volt egy családban több egy gyermeknél és a törzsökös református lakosság száma rohamosan apadni kezdett, a sárköziekhez hasonló nagy parasztvagyon Kölkeden sem alakult ki. A szántóföldek hiányát, a kenyérgabona szűkét e túlnépesedett faluban a század közepéig még sokan pótolhatták halászattal. A község pecsétje is két 157