Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kölked

a többi része egészen apró kertekre volt felosztva. Az ekkor készült telekkönyvben ezeket ,,Kertek a gáton túl" néven tüntették fel. A két dörmőt egymással szintén magas töltés kötötte össze. Ezt a völgyecskét, ahogy itt nevezték, a Gátat, talán mesterségesen is mélyítették, mert ezzel mint várárokkal védték a falu szigetét nyugatról, az ármentes fennsíkról támadó ellenségtől. A falu 1057-ben Kulkedy néven tűnik fel először. Ekkor nagyobb részét 10 szolgával a pécsi püspök, kisebb részét, három halászt és egy szántót, a pécsváradi apát kapta a nádortól. 1317-től kezdve már az egész falu a pécsi püspökségé, egészen 1848-ig.

247 Sajátos, ártérben rejtett és védett helyzetének köszönhette, hogy nem pusztult el a török kor harcaiban, és sokszor szolgált menedékül a szomszédos falvak népének is. 1554-ben 26, 1570—71-ben és 1583-ban 52 ház után adózott a töröknek a defterek szerint. Kölked tehát aránylag népes hely volt. 1565—66os részletes adóösszeírás tekintélyes szántóföldi művelésére mutat. A gabonatized 444 kereszt búzából és 24 kereszt árpából állt, ami 4680 kereszt bevallott össztermésnek felelt meg. Együttes értéke 9168 akcse volt. Ekkor 47 kapu után szedték a fejadót (iszpendzse), 2350 akcsét. Egyéb jövedelmei: kertadó 96 akcse méhkasadó 251 akcse káposztatized 50 akcse haltized 750 akcse bádhava (büntetések) 300 akcse sertésadó 762 akcse kendertized 35 akcse gyümölcstized 160 akcse összesen: 13 922 akcse A kölkediek a Lantsuki hegyen műveltek szőlőt és a lantsukiakkal együtt fizették annak adóját. Kölked jövedelemtételeiből kitűnőleg sok sertést tartott és viszonylag sokan méhészkedtek. A ránkmaradt 1554-es és 1570—7l-es két török kori névjegyzéket egymással, és az 1767-es jobbágynévsorral összevetve látjuk, hogy az 1554-ben feljegyzett családok 24%-a tűnik fel 1570—71-ben (Csató, Csatos, Kozma, Kis, Nagy, Varga) viszont az utóbbi összeírás neveinek 35%-a 1767-ben (Csomor, Döbrö, Dobró, Erős, Kántos, Nagy, Kis, Zsigmond, Zsiga). Olyan név, mely mind a három összeírásban szerepelne csak a Nagy és Kis, tehát a leggyakrabban előforduló családnevek, és nem biztos, hogy ugyanannak a családnak a leszármazottaira vonatkoztak. Az összehasonlítás értékeléséhez hozzá kell tennünk, hogy a családnevek a török időben még nem szilárdak, hanem változékonyabbak mint a későbbi korban. Az első összeírásban csak egy család neve utal más helyről való származásra (Feketi); a másodikból három (Bucsi, Budai, Eseri); az 1767-es összeírás 38 családjából öt (Földváry, [kettő] Mohátsy, Hidasy, Csányi). Kölked tehát bár aránylag nagy számban élte túl a hadjárásos időket, nem volt olyan gyűjtőhelye más elpusztult magyar falvak népének, mint vidékünk északi részének települései.

248 1702-ben 25 szessziót és 25 családfőt írtak össze Kölkeden, ezenkívül 16 fiút és 7 leányt. Az állatállomány viszonylag nagyszámú: 25 ló, 2 ökör, 6 tehén, 9 borjú, 230 sertés és 61 méhcsalád került az összeírásba. Juhot, kecskét egyet153