Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Kölked

len egyet sem találtak. Csak 46 hold volt bevetve és három kapás szőlőt mű­veltek még. A kuruc kor rácjárásaiban népe rövid időre szétfutott. 1709-ben például Vörösmarton 4, Sepsén 5 kölkedi család élt. 249 1767-ben az úrbéri rendezést előkészítő összeírás szerint 33 földes job­bágy és 7 zsellér családfő élt a faluban. Ezek közül magyar holdban számolva 3-tól 5 holdig 8, 6-tól 10 holdig 6, 11-től 15 holdig 9, 16-tól 20 holdig 4, 21-től 30 holdig 6 jobbágy művelt földet. A rétbirtokok kiegyensúlyozottabban oszlottak meg. 3 szekér szénára való rétje volt 2, 4 szekér szénára való rétje volt 12, 5 szekér szénára való rétje volt 12, 6 szekér szénára való rétje volt 2, 7 szekér szénára való rétje volt 4, 9 szekér szénára való rétje volt 1 gazdának. A hét zsellér közül háromnak volt 3—3 hold földje; összesen 9 hold, öt­nek pedig 3—3 szekér szénára való rétje; összesen 15 szekér, vagyis 7,5 hold. Kettőnek semmije sem volt. 1767-ben tehát 435 magyar hold állt művelés alatt. Ha feltételezzük, hogy ekkor, a többi ártéri faluhoz hasonlóan, Kölkeden is két nyomásban művelték a földet, úgy összes szántóterülete 870 hold körül lehetett. Ugyanakkor a kaszáló­rétek összterületét 90 magyar holdra becsülhetjük. Számításunk helyességét az 1859-es pontosabb felmérés igazolja. Ekkor ugyanis 997 magyar hold szántóföldet mértek fel. Az 1767-es összeírás 90 ma­gyar holdnyi kaszáló rétje ugyanis nem a Rétekben, hanem a szántóföldek nyu­gati szegélyén lévő, a Mohácsi határral szomszédos Osztásban volt, melyet a Duna rendes árvize nem járt meg és a XIX. század elején már szántóföldnek törtek fel. így az a 90 holdnyi terület, mely 1767-ben még kaszáló rétként ke­rült összeírásra, 1859-ben már szántó volt, így hozzáadva a 870 hold szántóhoz, 960 holdat kapunk. Az eltérés így az 1859-ben felmért szántóterülettől mind­össze 37 hold. A szántóterületek növelése csak a folyamszabályozás és árvíz­védelem előrehaladásával, a XIX. század második felében vált lehetségessé. 1767-ben — feltételezve azt, hogy Kölked falu határa lényegesen nem változott — az összes terület 27%-a állt csak szántóföldből, melyet 2 nyomásban műveltek. Ehhez hozzászámítva a beltelkek és kertek területét, a 3242 magyar holdból álló határ többi részét, mintegy 70%-át foglalta el a régi értelemben vett rétség, ingovány, mocsár, nádas, gyékényes, bozótos legelő és víz; tavak, fokok és a Duna. Mivel e területeket nagyrészt megjárta a folyó árvize, az 1767-es összeírásban azt olvassuk, hogy Kölkednek igen kevés a legelője, ezért a Bellyei Uradalomtól évi 30 Ft-ért bérel erdei legelőt. Ez az uradalmi erdő a Bédai Dunán túl volt, az úgynevezett Bédai és Szúnyog (más nevén Sirina) szigetben, de az említett Duna-ág felnyúló hurka alig volt a falutól 1 kilométer távolságra. Távolabb, a Bédai Duna a Nagy Dunából való kiszakadásánál — nyilván a folyam egy régebbi medrét követve — a kölkedi püspöki uradalmi birtok kis darabon túlnyúlt a Bédai Dunaágon. Ezt a területet Fölső Malád-nak nevezték, melyről Ete János kölkedi helynévgyűjteményében azt olvashatjuk, hogy itt „régi gyümölcsös tanyák" voltak. Ebből arra következtethetünk, hogy 154

Next

/
Thumbnails
Contents