Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács

Pesty helynévgyűjtője egyenesen azt írja, hogy a mohácsi magyarok a hagyomány szerint Szebényből származnak. A XVIII. század elején tehát a város lakossága részben különböző eredetű katolikus és református magyarokból, katolikus sokácokból és görögkeleti szerb népcsoportokból áll, melyek egymástól városrészek szerint is elkülönülnek. 1769-ben német telepesek is érkeznek, akik szintén külön utcát, városrészt alakítanak, melyet Külső Mohácsnak neveznek. Mindnyájan zsellérek; telki földeket nem kapnak, állatállományuk nincs.

228 Mohács török idők előtti mezővárosi rangját jórészt talán kereskedelmének köszönhette, de megmaradását a zavaros időkben annak, hogy népe vagyonostul elrejtőzhetett a sziget bozótos rengetegében. Pécs város 1686-os visszavételekor készült hivatalos összeírás szerint Mohácstól az állam semmi jövedelmet nem várhat. Házai elégtek, földjeit nem vetették be. A város megmaradt népe akkor is ott rejtőzködött a szigeten, mert ezután rövidesen újra megszállják korábbi helyüket és az 1696-os összeírásban már a megye harmadik legnépesebb helye, 90 lakossal. Ennél nagyobb csak Pécs és Siklós. Térképen és az 1696-os összeírásban szerepel Kis-Mohács, mint önálló falu a szigeten. Az itt összeírt lakók nevei később Mohácson tűnnek fel. KisMohács még 1713-ban is szerepel, településre alkalmatlanná vált árvízveszélyes szinten; szántóit az árvíz gyakran elpusztítja. A szigetre menekült mohácsiak ideiglenes telepe lehetett, mely később feloszlott, lakói visszatértek a városba.

229 Pesty Frigyes helynévgyűjtésében a Szigetben lévő Földvárról is azt jegyezték fel, hogy a török elől elmenekült mohácsiak ott erősséget emeltek maguknak. Mohács földesura a pécsi püspök volt a török kiűzése előtt és utána is. Lipót király már 1701-ben megerősítette vásártartási jogát és a városnak adta az ezzel járó ostorpénz-jövedelmet.

230 Az első és viszonylag részletes uradalmi összeírás Mohácsról 1736 és 1740 között készült. Eszerint a püspöki uradalom majorsági földjeit itt két nyomásra osztják fel, s mindegyik akkora, hogy mennyisége és minősége szerint 100 mérő zabot terem. A városi lakosság kezén 2680 hold szántó van. 80 egész telek, 70 féltelek mellett 128 lakosnak csak 2 hold szántója van. Az egész és féltelek után két kaszás rétet írnak össze, a 2 hold szántóval rendelkező után egyet. Egy egész telek 20 holdból áll, a kimért holdak mindegyike a lakosság beleegyezésével hosszában 400, szélességében 30 lábból áll. Ha valaki a mohácsi lakosok közül birtokrészét eladja és elköltözik, az adás-vételből a tizedet az urasági gazdatiszt lefoglalja. Ezenkívül 500 forint árendát is fizetnek a földesúrnak. A szántók a jobb parton, a rétek a szigeten helyezkednek el. A mohácsiak minden terményből, a konyhakertekét kivéve, tizedet és kilencedet fizetnek, melyet az uraság félévenként szed össze. A terheket birtoknagyság szerint osztják fel. A város történetírója, Fölkér adatai szerint Nesselrode pécsi püspök, aki a XVIII. század elején az úrbéri szolgáltatások körül kialakult perben megegyezést óhajtott, már 1725-ben szerződést kötött a várossal, hogy 1500 forint évi váltság mellett minden szolgáltatásról és jogról lemond, kivéve az urasági kocsmáltatási jogot. Ezt az összeget a város csak egyszer fizette meg, mert sokallta — mivel Pécs csak 500 forinttal váltotta meg magát. Ezután a város és a püspök új egyezségre lépett, mely szerint a város 900 forintot fizet. A mohácsiak ezt is sokallották, és a pert tovább folytatták; s közvetlen a helytartótanácshoz beadott kérvény találkozott a kormány városokat támogató 10 Tanulmányok Tolna megye történetéből VII. 145