Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)
A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács
irányzatával. A mohácsiak részére kedvező határozatot azonban a vármegye nem hajtotta végre, és a mohácsi bírót börtönbe vettette. Az elmérgesedett pert a királyi biztos kezébe adták. Az új resolutiót, melyet 1747-ben adtak ki, tükrözi a fentebb említett uradalmi összeírás. (Az 1747-es resolutio okmányaira hivatkozva állította Mohács város ügyvédje a múlt század második felében folyó úrbéri elkülönözési per során, hogy Mohács valamikor teljesen szabad jogállású volt, mert volt idő, mikor sem dézsmát, sem egyéb szolgáltatást nem fizetett, csak 1200 forint váltságot.) Ügy látszik, ekkor a földek még két nyomásban (calcaturában) vannak, s pontosan kimérték őket. Az 1769-ben keltezett és a királynőhöz intézett panaszlevélből megtudjuk, hogy a szántóföldeket akkor már három nyomásban használták. Az új kimérés nem sokkal előbb történhetett, s a mohácsi birtokparcellák elaprózódását mutatja: „Hogy ámbár az inzsellér által 3 Táblára elosztott földbül harmadik Táblában sokaknak kevés... sokaknak semmi sölt oly kevés (ti. föld jutott), hogy nemcsak közönséges terhet nem viselhetünk, hanem életünknek táplálására is elégtelenek leszünk ..." Nemcsak a hibák kijavítására, hanem igazságosabb földrendezésre való törekvés eredményeképpen az uradalommal egyetértésben 1798-ban és 1799ben újraosztják a földeket: „Die 12-a apr 1799 tartott közönséges Sessió, alól irt Hatvanosoknak jelenlétében, kinek-kinek proportió szerént járandó földeknek meg határozására és el osztása a végre el készittetett Lajstrom szerént esett úgy, hogy az öreg lakosoknak és érdemesnek kilenc, az középszerűbbnek hat és az szegényebbeknek három láncz, a fiaknak, kik attyokkal laknak, hasonlóként három láncz adassék." 231 Ez a kimérés a három nyomásos beosztáson már nem változtatott és az 1870-ben készült térkép is még ezt a felosztást tükrözi. A térképen az Első vetőt a várostól délnyugatra, a Második vetőt a várostól nyugatra, a Harmadik vetőt a várostól északra, a szőlőhegyek alatt találjuk. A harmadik vetőből valóban a legkisebb földűek kiszorultak. Az első és második vetőben a földek a házak sorrendjében álltak, tizedenként. 1766-ban a városnak 4800 hold szántója, 1319 hold legelője, 1404 hold kaszálója és 1053 hold szőlője volt. Ennek terméséről 1777-ből vannak adataink. Ebben az évben termett 4926 pozsonyi mérő őszi búza, 3137 mérő tavaszi búza és 2368 akó bor. A szántók mind elsőosztályú, jó termőföldek. A mezőváros szokásjogához tartozott az, hogy földjeit szabadon eladhatta és vehette. Az eladásról kiadott fassionalis leveleket nem az uradalom, hanem maga a város szentesítette. Ezekben az eladási nyilatkozatokban a calcatura megnevezésére több más kifejezéssel is találkozunk. 1776-ban az eladó „házát... minden léniában házhoz tartozandó két-két láncz Szántó földdel együtt (in summa hat láncz) 120 Rhénus Forintokon" adja el. 1790-ben pedig „Alsó, Középső és Fölső Mezőben lévő földjeit (összesen 5 3/4 lánczot)" adja el egy lakos. A térképen a „vető" kifejezést találjuk. 232 A szabad földeladás és az egyenlő osztályú örökösödés folytán a birtokok a XVIII. század második felére már igen elaprózódtak. 1773-ban a városi szegénység már más vármegyében „földeknek fogyatkozást miatt kenyeret sarlóval, vagy pedig más keserves munkájukkal kénytelenítettnek" megszerezni. 233 Egy 1843-ban szerkesztett panaszban olvassuk: „Még olyanoktól is, kik csak egy vagy két láncz szántóföldekkel vannak és így minden évben nem is vethetnek, mégis az mérő gabonát erőszakosan megveszi a prépost plébános". 23 ** A mohácsi szegénység a részért való aratáson kívül a város élénk kereskedelmi életében, valamint jelentős dunai és átkelőforgalmában kereste 146
