Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Mohács

még igen kevés az idegen hangzású. Csak az ezután következő években települnek be szerbek, mint adókedvezményekben részesülő iflakok. 1577-ben már a lakosság egyharmada szerb. Ettől kezdve a magyar lakosság száma fogy. De fogy az itt állomásozó török helyőrség száma is, ami kétségtelenül Mohács gazdasági és katonai jelentőségének hanyatlását is jelzi. A század végén a szabad magyar hajdúk önálló vállalkozásai során Mohácsot is elpusztítják és kirabolják.

223 Azt, hogy mikor jelennek meg a katolikus délszlávok, vagyis a sokácok a városban, pontosan nem tudjuk. Űgy látszik, hogy a mohácsi sokácság nem egységes eredetű. Részben a görögkeleti szerbek áttéréséből, részben a szomszédos sokác telepekről idevándorolt lakókból alakult ki. E feltevés mellett szól az, hogy a mohácsi sokácok közt sok a szerb hangzású családnév és ugyanazon nevet viselő szerb görögkeleti és katolikus sokác családokat is találunk. Mohácson a XVII. század folyamán görögkeleti püspök is lakott és templomuk felállításához hozzájárultak a Mohácson lakó görög kereskedők is. 1728ból származó tanúvallomás szerint a görögkeleti püspök akkor már Szekcsőn lakik és bizonyos okokból ellenséges viszonyban van a mohácsi szerbekkel, akiket ki is átkoz. Ez is hozzájárulhatott a mohácsi görögkeleti szerbség egy részének katolizálásához,

224 A mohácsi sokácok ajkán több, még kellően nem gyűjtött és értelmezett mondaszerű történet él idevándorlásukat, különböző eredetüket és az itt talált magyarságot illetően. Ezek is megerősítik, hogy a sokácság több népcsoportból állt össze.

225 1649-ben a katolikus sokácok száma még nem jelentős, zömük mindenképpen 1686 után érkezik a városba.

220 A török kitakarodása után a város lakosságának mintegy fele délszláv, s a magyarság is két részre oszlott, reformátusokra és katolikusokra. A XVIII. században már számbelileg kisebb református magyarság zömét a török időket helyben átvészelő mohácsi őslakosság maradékának tartjuk, akik, mint említettük, többször elfutottak a városból, de újra vissza-visszatértek és új életet kezdtek. A református eklézsia birtokában lévő úrvacsorai aranyozott poháron 1570-es évszám állt. Erről az egyház feljegyzéseiben azt olvashatjuk: „Még a mostani üregek is — olvassuk a református anyakönyv 1801-ből való feljegyzésében — erről a szent pohárról azt beszélik, hogy azokban a boldogtalan időkben, hol a törökök, hol a tatárok, hol a ráczok és más czimborásaik gyakran bekalandozták és elpusztították ezt a részt, a mohácsiak a szigetbe vették magukat, mely akkor sűrű erdőkkel, tavakkal és nádasokkal volt elborítva, egy buzgó lelkű öreg, Faddi János, a szent poharat magához vévén, egy odvas fában rejtette el mindaddig, míg lecsendesült az ország, azután ismét előhozta ..." Ezzel a mohácsi református lakossággal rokon a hasonló vallású szomszédos Kölked, valamint a sárközi, drávaszögi és zengőalji magyarság is. Szorosabban ide tartozott egyker Egerág, Belvárd, Babarc is. Egerágot Radonai püspök erőszakosan tette katolikussá; a többi falvakkal sokáig fennállottak Mohács házassági kapcsolatai. A szebényi jezsuiták titkos, majd a török által is megtűrt bosnyák ferencesek tevékenysége révén Mohácsott a török kiűzése idején voltak katolikusok is. Vannak Mohácsott magyar családnevek, melyeken református és katolikus családokat is találunk.

227 Ebből arra következtethetünk, hogy a mohácsi katolikus magyarság egy része a török időket átvészelő lakosság utódaiból áll, más része pedig a törökök kiűzése után települt a városba észak-baranyai falvakból. 144