Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Dunaszekcső

madik nyomásban a Jankán 4139 n.-ölet. Rétet kapott a jobb parton, Monyókán 1707, a Szigetben pedig Füzes Tónál 675 és Galonyában 6383 n.-ölet. Miklósa József 1/4 telkes belsősége 104 n.-öl, Gaalhegyen külső kert 175 n.-öl, szántók az első nyomásban Herék megye 1925 n.-öl, második nyomásban Monyókán 2075, harmadik nyomásban Janka 2066 n.-öl. Rétek: Monyókán 800 öl, Szigetben 2033 n.-öl. Csordás Ferenc 1/2 telkes belsősége 99 öl, Középső Szigeti Kert 1596 n.-öl, Alsó Szigeti Kert 367 n.-öl és 1550 n.-öl, szántók: első nyomásban Martinca 3856 n.-öl, második nyomásban Monyóka 4125, harmadik nyomás Janka 4131, rét: Monyókán 1550, Füzes Tónál (a szigeten) 1466 n.-öl stb. Az úrbéri tabella szerint 1846-ban Szekcsőn volt egy egésztelkes, 8 háromnegyed telkes, 290 féltelkes és 79 negyedtelkes jobbágy, valamint 159 kisházas. Egy féltelkes 26 nap marhás, vagy 52 nap kézirobotot, a hosszúfuvar helyett +1 napot teljesített. Tizedet adott minden terményből, fizetett 1,— Forint árendát és fél öl vágott fát hordott össze az uraság részére. Ekkortájt 3005 katolikus magyar és német, 581 görögkeleti szerb és 23 zsidó lakott Szekcsőn. A jobbágyfelszabadítást követő elkülönözést a korábbi úrbéri rendezés alapján akarta az uradalom végrehajtani; vagyis 150 valóságos jobbágytelek volt a rendezés kiindulópontja, ehhez jött 159 kisházas, kiket a legelőrész szempontjából l/8-osoknak tekintettek és így összesen 19 7/8 telket tettek ki. A katolikus és görögkeleti pap egy-egy telekkel, valamint a két felekezet tanítói és a jegyző fél-fél telekkel felnövelték a telekalapot 173 3/8-ra. Erre telkenként 10 hold legelőt kívánt az uradalom Szekcsőnek kiadni. Az erdőilletéket csak a telkesek és a kisházasok telekmennyisége szerint adták volna ki (169 7/8 telek), telkenként 5,44 hold lágy fa „erdőtért". A per során a szigeti rétek és legelők árvízjártasságára hivatkozva a volt jobbágyságnak sikerült a telkenként kiadandó legelőmennyiséget 10 holdról 15 holdra, az erdőrészesedést pedig 5-ről 8 holdra emelni. Ezenkívül az uradalom köteles lett volna a szigetet az árvizek ellen töltésekkel megvédeni ott, ahol a volt jobbágyok rét- és erdőilletőségét kiadja. A földesurak többsége az egyezséget megvétózta és így némi módosításokkal maradt ez az egyezség alapja. 1878-ban még folyó perben figyelemre méltó még számunkra az a tény, hogy a jobbágyok a szigeti területekhez, annak állandó kisebbítése, ócsárolása mellett is jobban ragaszkodtak, mint az ármentes jobb parti részekhez.

218 A birtokok széttagoltságán, a még be nem fejezett úrbéri elkülönözési per keretében, tagosítással akartak segíteni. Ez viszont megosztotta magát a szekcsői volt úrbéreseket is. 1892-ben a Kúriához vitt ügy ítélete az 1867-es állapotok visszaállítását rendelte el, de ennek végrehajtását is megakadályozták. A per iratai közt van egy 1905. április 5-én keltezett levelezőlap is, nehézkes paraszti kézírással. Ez az elkeseredett hangú folyamodvány az 1892-es ítélet végrehajtását sürgeti és tiltakozik a tagosítás ellen, mellyel „ősöregapai teleköt, birtokunkat erőszakkal el akarják kapozni tőlünk". Nem a szántók miatt panaszkodik elsősorban, hanem ismét a szigeti rétekről van szó, mert a lap írója az ellen tiltakozik, hogy az ősi rétbirtokokat olyanok kapják, akiknek semmi közük sincsen ahhoz a területhez, az öreg emberek nem tudnak arról, hogy azoknak valamely őse ott irtott, vagy foglalt volna. 1905-ben tehát még az ősi családi foglalás jogát, az ősi örökség tudatát perdöntőnek hitte a folyamodó és vele együtt a szekcsőiek nagy része. Ez a tudat, a foglalás joga csak a Szigeten, az ártéren őrződött meg, semmi esetre sem a jobb part szán141