Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bár

tóin, mert azoknál már a XVIII. század második felében sem ismerték el ősi foglalást és még annak a századnak a folyamán három ízben is átrendezték a három nyomásban kimért szántóterületeket. A XIX. században 1808-ban, 1823ban és 1846 körül tagosították, illetve osztották újra a szántókat. A rétek rendezésének egyedüli lehetséges módja az volt, hogy korábban a használható szárazabb, kacskaringós emelkedések gerincén elhelyezkedő kaszálókhoz jobbról-balról hozzámérték a köztük hasonló szeszélyességgel elhelyezkedő laposabb részeket, hogy ezáltal megszüntessék a rétek közti senkiföldeket és a rétbirtokhatárok összeérjenek. Különben mi történhetett volna az elvileg az uradalomnak megmaradt, hasonlóan kacskaringós lapos rétdarabkák tömegével, azokat meg sem tudta volna közelíteni és használni. A lapos, értéktelenebb rétrészek hozzámérésével tekintélyesen megnőtt, méghozzá alig használható területekkel, egy-egy úrbéresre eső rétmennyiség és ezért több helyen mint illetőségen felülit az értékesebb részekből is, jogosulatlan irtásként nagy darabokat vágtak le. Ez a legtöbb szekcsői gazdát érintette. A levelzőlap írója ezt így fogalmazta meg és írta fel reszkető kézzel: „A pécsi törvényszék oda(a)gya (tL a régi rétjeink egy részét, és mást) beleál(l)it (abba mert) foglalásnak veszik (ti. az illetőségen felüli rétet). Nem hagyhatunk (ti. hagyhatjuk azt) akit földönlet(t) embör akiélezt nem érte ezt ijen határt (melyeknél) sohase (volt úgy, hogy) a fenekék fokok és tavak el votak két felé mérvei egyik szomszéd amásiktól(.) az ős öregapájink szabadoztak tőle (szabadkoztak attól, hogy) a még fenekektől fokoktól, hogy nemérje amérnökur nekik(.) kütebe (küldte be ti. a mérnök) ükét a fenék közepibe a vízbe, hogy oda tüz(z)e ákarot(.) Ne agya azt nekünk (mondták az Öregek a mérnöknek) tizesztendőben sekaszálunk, és kaszál(t)unk abban(.) mindegy (ti. mondta a mérnök) legcsökéleb(b) áron amit én magikra írok azt egyéb azistennél le nem veszi Magikról, ha magik át nem adják mink meg semennyi áréi nem adjunk (ti. az ősi rétből nem adnak egy darabot sem) nem álunk ki ami ős hagyatéki birtokunkból háláiig ha nem akar törvényszéki elnök urunk röndözködni felölünk azonal küldje meg az összes iratainkat..." Az ártér használatának sajátos viszonyai így őrizték meg legtovább az ősi foglalási jog elidegeníthetetlenségének emlékét. Bár Régi neve Bor, neve a Kalán, vagy másképpen Bor nemtől származik. 1323-ban még e nemzetség birtoka a falu fele. Másik fele Bari Benedek besenyőé volt, aki a fehérvári egyház nemes jobbágya lett. Ekkor dunai halászatát is említik.

219 A török idején még néhány évtizedig lakott hely. 1559-ben még 2 és fél portája volt. 1571-ben 12 családot írnak fel a defterbe.

220 1689-ben és 1695-ben elhagyott faluként írták össze. Az 1696-os összeírás mint Jány püspök pusztán álló birtokát említi. Az 1714-es összeírásban ismét lakatlan kincstári birtokként szerepel, melyet azonban már más falubeliek, feltehetően somberkiek és mohácsiak használnak.

221 Az 1757-es egyházlátogatáskor Szekcső fíliálisa 80 német lakossal. 1789-ben szegénysége miatt még nem tudja eltartani papját, ekkor Somberekhez csatolják. 1811-ben lesz önálló plébánia.

222 A többi Baranya megyei német faluhoz hasonlóan Bárnak is önálló, minden szomszédos német dialektustól eltérő nyelvjárása volt, paraszt viselete leginkább 142