Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bátaszék

szemendriai püspök volt. Az ő nevéhez fűződik Bátaszék betelepítése is, ezért bárói rangot kapott. A Jány család iratai szerint először a részben helyben és a közeli környéken lévő rácokkal kísérletezett, de a bátaszéki első anyakönyvek tanúsága szerint szépszámmal voltak az első telepesek között magyarok, szlovákok és katolikus délszlávok is.

182 A Bátaszékről a török alatt eltűnt magyarság sorsáról mit sem tudunk. A sárközi községekben feltűnő Széki családnevek őrzik talán több innen menekült család emlékét. Ugyanígy nem tudunk semmit sem, hogy honnan jöttek volna a magyarok Bátaszékre. Csak a falunévre utaló családnevekből következtethetünk — fenntartással — de nagy valószínűséggel. A családnevek nagyrészt környékbeli falvakra utalnak, az említett falvakban részben később is találunk magyarokat, más részében a XVIII. század folyamán települt németek kerültek többségbe. Ezek a nevek a következők: Babarci, Berényi, Kéméndi, Pécsi, Nádasdi, Szebényi és Laskó (baranyai községek), Gyulai (tolnai), Somogyi, Buzsáki, Sárdi (somogyi), Bözörédi (zalai), Szelencéi, Szendi, Baji (komáromi), Kársai, Patonai, Veszprémi, Parai, Sümeghi, Komjáti, Váczi, Lévai, Kendi (távolabbi, de többnyire dunántúli helységek nevei). Szerepel egy Körösi család is, talán nem véletlen, hogy 1667-ben Ottendorf feljegyzése szerint Bátaszéken egyetlen magyart talált, aki keresztvetéssel árulta el keresztény voltát és ez pedig nagykőrösi magyar volt. A nevek többsége azonban erre nem ad felvilágosítást. (Viola, Vincze, Pintér, Kis, Szabó, Vas, Bakó, Molnár, Köméves, Katona, Bálint, Dömötör, Takács, Páll, Tomás, Ilyes, Hajdú, Sós, Csizmadia, Paráz, Albert, Dudás, Tatár.) Meglepő a bátaszéki magyarság nagy száma ebben az időben. Bizonyára amíg 1731-ben Bátán önálló anyakönyvvezetésbe nem fogtak, megesett, hogy a Bátaszéken összeadott bátai magyarokat nem mindig jelölték meg származási helyükkel és ezért bátai családokat is bátaszékieknek kell tartanunk, de 1731 után is nagy számban vannak ezek a magyar nevek a bátaszéki anyakönyvekben. A bátaszéki családnevek egy része szlovák területre utal ugyanekkor. Holesik, Csermák, Csernyák, *Bruszik, Widaski, Kollár, Lehoczky, Turóczi, Szuchovszki, Leviczki, Pugnicsán, Groczki, Kratochvil, Koscsák, Matzák, Rimovszki, Rukovszki, Nóvák. Az anyakönyvekben feltűnnek a katolikus délszlávok is, kiket a tiszttartó leveleiben ,,bunivaci"-ként tüntet fel. (Szalovics, Bosnyák, Matics, Bunevácz, Szlugo, Possovácz.) Valószínű e népesség nagyrésze rövidesen továbbállt. A XVIII. század első éveiből származó jelentésekben többször esik szó a rác rablók támadásairól. A bátaszéki rácok nem is mertek ezek ellen fellépni, ezért a tiszttartó magyar hajdúkat fogadott fel. A kuruc háborúk során innen is eltűntek a szerbek. A református egyház feljegyzéseibe az a hagyomány került, hogy Béri Balogh Ádám űzte el innen a rácot.

183 Ezt a hagyományt Virág Ferenc, Jány tiszttartójának levelei megerősítik. 1711 áprilisában azt írta földesurának, hogy Bátaszékre kb. 10 telepes jött vissza, akik azelőtt itt laktak. Több még nem jött, mert félnek a felkelőktől.

184 A következő leveléből megtudjuk azt is, hogy azok, akik féltek, horvátok és rácok voltak. 1711 májusában beszélt a telepesek kenézével, (ipsorum Knes), hogy hozzon még telepeseket. Júliusban már 35 hospesről tesz említést Virág, ezek közül 6—7 család katolikus. 1712-ben már azt írja, hogy a régi bátaszékiek mind visszajöttek és van köztük katolikus. Több keresztény is jönne — írja —, csak azt kérdezik, lesz-e papjuk. A katolikusokon kívül nemcsak a görögkeleti rácokról van itt szó, hanem református magyarokról is, kikről tudjuk, hogy Patai István volt levitájuk, ki 1737 körül ment át Bonyhádra. 124