Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bátaszék

Más források szerint ő előtte pedig Bánhorváti Mihály volt papjuk, akit a földesúr elűzött. Távozásuk után a pusztulás szélén álló gyülekezet feloszlott, ki Bátára, ki Nyékre költözött.

185 1718—19 táján jönnek a Dunán leereszkedő és a birodalom különböző részeiből származó első német telepesek, de egy részük tovább ment dél felé. Jönnek német családok korábban megtelepített környékbeli helyekről is Bátaszékre. 1721-ben Jány maga is lejön és intézkedésére a rácokat Leperdre telepítik át, mert a németekkel nemigen fértek össze. 1723-ban Szálai Mihály bátaszéki tiszttartó összeírta a bátaszéki lakosokat, ekkor 52 német telepes család mellett 22 magyar nevet találunk, ezek közül 6 régi — jegyzi meg az összeíró. A délszláv nevek száma 13.

186 1726 októberében egy dunaszekcsői szerb, akit néhány évvel ezelőtt azért, mert engedélye nélkül makkoltatott, Jány bezáratott, bosszúból egy nagyobb banda élén megöli Jányt és még két emberét. Halála után az apátságot Kollonics Zsigmond érsek kapta, azután a Theresianum alapítványé lett. Ez a mezőváros volt a Bátától Decsig nyúló nagy uradalom központja a bonyhádi Kliegl család bérletének ideje alatt, és azután is. 1727-ben már 67 német család volt Bátaszéken. 1728-as megyei összeírásban 98 szabad költözésű telepes családot írtak össze Bátaszéken, 14 az ugyanazon kenyéren élő fiak száma, 3 pedig zsellér. Az utóbbiak mind magyarok. A telepesek között 21 magyar, 4 délszláv és 8 szlovák—cseh nevű van. Ebben az időben nincsenek sem rácok, sem zsidók a városban,, de a szőlőhegyen igen sok szerbnek van szőlőbirtoka. Pesty helynévanyagában az a néphagyomány szerepel, hogy Bátaszéket 5000 schwarzwaldi német telepes szállta meg, de erre bizonyítékok nincsenek. T^ény az, hogy még több német telepesnek kellett Bátaszékre jönnie ahhoz, hogy alig 50 esztendő múltán a Bátaszékről kirajzott németek népesítsék be Várdomb falut, Lajvér, Kövesd, Dolina és Furkó pusztát. Egy utcáját mindenesetre Schwarzwalder Gasse-nak nevezték — írja Hermann Egyed.

187 A várdombi németek eltérő nyelvjárása és viselete talán arra mutat, hogy csak egy részük jött Bátaszékről, a máshonnan származók adták a viselet és a nyelvjárás sajátos bélyegét. 1796-ban Bátaszéken 55 1/8 sessio (eszményi!) telek volt, 343 birtokos, 212 zsellér, 78 hazátlan zsellér háztartással. Bátaszék ekkor kétségkívül nagyobb környék kisipari központja. 34 különböző iparágban 123 mester dolgozik, akik az összeírásban mint kisházasok és hazátlan zsellérek szerepelnek. Legtöbb a takács (25), a fazekas (14), szabó (12), kőműves (10), varga (12), csizmadia és papucsos (8), kovács (8) és bognár (7). De van a többi közt téglavető, fésűs, tímár, festő és sípkészítő is. A fazekasok egy része magyar volt.

188 1829-ben az Egyed-féle összeírás 702 házat, 887 katolikus, 90 görögkeleti családot tüntet fel. A városnak contractusa volt, de ezen belül 3 napot is robotoltak. A földeket, szőlőket szabadon adták-vették és egyetlen lakója sem volt, kinek szőlőhegye ne lett volna. 1864-ben 700 magyar, 282 szerb és 4796 német élt Bátaszéken (Pesty). A múlt század második felében már a németség tette ki a város lakosságának több mint háromnegyed részét. A megmaradt egynegyeden belül a szerbek száma állandóan fogyott, a magyarok száma nem változott. A bátaszéki magyarok a város keleti, Sárvíz melletti részén, a legelő tövében, az ún. Magyar utcában laktak, elsősorban szőlővel, pálinkaégetéssel, borkereskedéssel, fuvarozással, pásztorkodással és halászattal foglalkoztak. Kevés kivétellel a századfordulóra elszegényedtek és mint napszámosok, fuvarosok és szegődött pásztorok keresték meg kenyerüket. A németek korszerűbb 125