Tanulmányok Tolna megye történetéből 7. (Szekszárd, 1975)

A TELEPÜLÉSEK ÉS NÉPEIK - Bátaszék

perének kérdései és annak végítélete a decsihez volt hasonló. A vízrendezésekkel Nyék is gazdag község lett. 1855—65-ben még 979 hold szántója 1895-re 4237-re növekedett. Lényegesen csak nádasa és adómentes területe csökkent, a többi hasonlóképpen változatlanul maradt, mint Decsen. (Nádasa 1315-ről 18 holdra, adómentes területe pedig 2301-ről 349-re fogyott.)

178 Bátaszék 1142-ben a Sárköz mocsarainak szinte a közepére alapították meg Magyarország első ciszterci apátságát, mely később mint a Cikádori, Székudvari, végül pedig Bátaszéki apátság nevezete alatt a vidék egyik fontos kulturális központja és hiteleshelyeként működött. A rend világi tevékenysége területén sajátos feladatának tekintette a mocsaras, vizes földek használhatóvá tételét, fejlettebb mezőgazdasági műveltség terjesztését. A rend történetírója, Békefi Rémig úgy véli, hogy a bátaszéki ciszterciek már a XV. században be is fejezték itteni küldetésüket és valószínű el is hagyják Bátaszéket. A helység a szomszédos bátai bencés apátság birtokába került. A ciszterci rend tehát nem véletlenül települt erre a mocsaras területre. Egykori működésének nyomait bizonyára még gondosabb vizsgálat napfényre hozhatja, bár a korabeli források híján elegendőképpen kezük nyomát nehéz lesz bizonyítani. Lehetséges, hogy a Sárköz déli részének első mocsárszárító és hajózó csatornáját, a Pöszét, vagy Pöcét még ők létesítették. Bátaszéket a török palánkká alakította át. 1572-ben 21 ház után szedett adót itt. Nagy jelentőséget nem tulajdonított neki, mert Ottendorf Henrik 1663ban igen nyomorúságos állapotban találta.

179 Ebben az időben már magyar lakossága nem volt. Ottendorf szerint a palánkon belül csak törökök laktak, a palánkon kívül csak rácok és cigányok. Ugyanerről tudósít minket egy másik forrás is 1669-ből: „Bátaszéket hódulatlan, soldos rácok lakják".

180 Lehetséges; hogy ekkor már a szőlőhegyek vidékén is több-rác falu állt. A későbbi német szőlőhegynevek közt van egy Raczenberg, ezt Pesty névgyűjtője úgy magyarázta, hogy „az előbbi századokban görög nem egyesült vallású rátzoknak egyházak állott ezen a hegyen, hová messze földről bucsu járások tartattak, a jelenlegi vidék keleti szerb lakossága még mindig ezen helet nagy tiszteletben tartja". A török hódoltság alatt magyar részről készült adóösszeírásokban egyedül nem, csak Nyékkel együtt szerepel: „Bathasek et Nyék" 1558. és 1561.

181 Magyar népe tehát elpusztult, vagy Alsónyékre mehetett. A bátaszéki magyarok szájhagyománya szerint őseik a Pörbölyön és a bátai erdőségekben, Címer fok körül tanyáztak valamikor és onnan szállták meg a várost. Bátaszék határában is több magyar falu pusztulásáról tudunk. Későbbi bátaszéki szőlőhegyek lábánál volt Lángfő, Lajvér, Kövesd, Újfalu és Farkasd. Lajvér népi szómagyarázatához kapcsolt szóhagyomány a legtöbb egykori magyar falu pusztulására is vonatkozhatott: „A XVIII. században magyarajku nép által lakott falu lévén a szomszédos rácz lakosok által ismeretlen okból megtámadtatván a lakosok a vérengzés közben »jaj a vér« kiáltással a faluból kinyomattak, mely felkiáltást a győző rácok Lajvérrá alakítván .. ." (Pesty). Ehhez hasonló néphagyomány máig fennmaradt, alapját a Rákóczi-kor rácjárásaiban kereshetjük. 1679-ben Bátát és vele Bátaszéket az olasz származású Jány család egyik tagja, János pápai protonotárius kapta meg. Utána rokona, Jány Jakab Ferdinánd követte, mint adománybirtokos, aki soproni beneficiátus és választott 123