Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113
A IX. kongresszus további lelkesítő eredményekről ad számot: „Tovább gyarapodott népünk műveltsége" — állapítja meg. Hazánkban 1966-ban másfélszer annyi szakembert adtak felsőoktatási intézményeink, mint 1938-ban összesen volt. Angliát, Franciaországot, Olaszországot, Svédországot megelőztük a 10 000 lakosra jutó egyetemi, főiskolai nappali hallgatók számában. Valóban népmozgalommá vált a művelődés, hisz minden 5. állampolgárunk ekkor iskolai rendszerű oktatásban vett részt. A kongresszus a kultúrforradalmunk legjelentősebb új eredményének tekinti, hogy a közvélemény nemcsak passzív befogadója, hanem mindinkább aktív részese is a kulturális életnek. E pozitív megállapítás mellett azt is látja a kongresszus, hogy kultúránk, művészetünk fejlődése mindezek ellenére ellentmondásos, hisz „egyes rétegek pesszimizmusa, távlatvesztése tükröződik a nemzetközi helyzet, a munkásmozgalom, a szocializmus hazai építésének nehézségei nyomán." A szocializmus építésének egyre inkább alapvető kérdésévé válik a dolgozók általános műveltségének emelése és szakképzettségének növelése. Ehhez pedig szükséges oktatási rendszerünk magasabb színvonalra emelése. Ezért határozza el a X. pártkongresszus 1970-ben az állami oktatás egész rendszerének felülvizsgálatát és továbbfejlesztését. A párt művelődéspolitikája tehát helyesen ismeri fel a szocializmus magasabb fokon történő építésének alapvető feltételeit. Azt, hogy a tudomány és technika rohamos fejlődése a szocialista embertől is magasabb képzettséget, az ismeretek szüntelen bővítését követeli meg. Ezért kíván mozgósítani minden erőt a felnőtt lakosság oktatására és művelődésére, mindenekelőtt a munkástelepülések művelődési intézményekkel való ellátására, az ifjúság műveltségi igényének helyes irányú fejlesztésére, jobb kielégítésére. A párt művelődéspolitikája azzal, hogy a kulturális továbbhaladás útján a kommunistákkal és pártonkívüliekkel magasabb eszmei színvonalon kíván együttműködni, mindenkor méltó megbecsülést biztosítva a kultúra azon művelőinek és terjesztőinek, akik kiállnak a kommunista eszmékért és támogatják a párt országépítő munkáját, voltaképpen a kommunista kultúrmunka rangját biztosítja. V. A MŰVELŐDÉSPOLITIKA ÖSSZEFOGLALÓ ÁTTEKINTÉSE 1956-TÖL A párt művelődéspolitikája a korábbi hibák kijavításával, a munka állandó elemzésével és figyelemmel kísérésével helyes és eredményes volt az ellenforradalom után. Ezt leginkább és legalapvetőbben a következő tények igazolják. Közoktatásunk demokratizálódott. A felszabadulásunk után a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát felszámoltuk, demokratikus iskolarendszert valósítottunk meg, amely az óvodától az egyetemig széles körű lehetőséget biztosított a dolgozó tömegek művelődési igényeinek kielégítésére. Megvalósult az egységes alapműveltséget nyújtó általános iskolák rendszere, amely szilárd, megfelelő színvonalú képzést nyújt a széles tömegek számára. Azon túl, hogy szocialista államunk biztosítja az ingyenes tanulást az általános iskoláinkban, egyre javuló feltételeket biztosít a gyermekek számára. Mindezek következményeképp 0 ^ biztosított a tanulóknak az alapfokú iskolai képzésben való 150
