Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Szenczi László: A párt művelődéspolitikájának megvalósulása Tolna megyében • 113

egy nevelőre jutó tanulói létszám az általános iskolákban felére (47-ről, 24-re), a középiskolákban harmadára (47-ről 16-ra) csökkent. Az általános iskola bevezetésének egyik nagy jelentősége éppen abban mutatkozott meg, hogy kiterjesztette a szakrendszerű oktatást. Ennek bevezetése viszont szükségessé tette a pedagógusok összetételének megváltoztatását műveltségi szempontból. Sok tanítónk szerzett napi munkája mellett szaktanítói, illetve szaktanári képesítést. Részben ennek, de a szaktanárképzés új rendszerének következményeként 1956-ban már 600 szaktanár működött megyénkben, a nevelők 46%-a. Ennek legfőbb eredménye az, hogy a megye általános iskoláiban a szakrendszerű oktatásban részesülő tanulók aránya 1956-ban eléri már a 73%-ot. E számszerű eredmények mellett jelentősebb az oktatás tartalmában tapasztalható változás, ami 1948 után — a pedagógusok segítségével — bekövetkezett. Nagyrészt kiszorítottuk megyénk iskoláiból a klerikális-nacionalista szellemet, célul tűztük ki a szocialista szellemű, tudományos alapon álló oktatónevelő munkát. A múlt reakciós nézeteinek felszámolása mellett a tananyagban előkerült a természettudományos műveltség, a társadalomtudományokban érvényesültek a marxizmus alapelvei — bár gyakran dogmatikus egyszerűsítésekkel. A további előrehaladást és mélyrehatóbb változást akadályozta az 50-es évek elején kialakuló személyi kultusz politikája. Az iskolán kívüli népművelés területét vizsgálva, a fejlődés itt is egyértelműen megállapítható. A könyvkiadás 1948-as államosításával megyénkben is terjedtek a marxizmus—leninizmus klasszikusainak művei, fejlődtek könyvtáraink, 1949-től indult a népkönyvtári hálózat kiépítése. Ennek eredményeként 1938-hoz képest két és félszeresére nőtt a könyvtárak száma (1938-ban mindössze 60 könyvtár működött a megyében, 1956-ban számuk már 153), a könyvtári könyvek száma 1944-ben 73 000 volt, 1956-ban már 90 694. Ugyanezen idő alatt az olvasók száma 10 747-ről 25 453-ra, a kölcsönzött könyvek száma 60 182-ről 181 854-re emelkedett. A könyvtárak a művelődés központjai lettek. Megyénk lakossága is könyvolvasóvá vált. Jelentősen bővült mozihálózatunk. 1938-ban megyénkben mindössze 14 mozi működött, ugyanakkor 1958-ban már 145 mozit látogatott 3 172 000 Tolna megyei ember. Művelődési otthonaink is jelentősen fejlődtek. 1938-ban mindössze 25 kultúrház állt megyénk lakosságának kulturális szolgálatára. Számuk 20 év alatt 107-re nőtt, melyek közül négy járási jellegű. Ez még akkor is óriási eredménynek számított, ha többségük mindössze egyetlen nagy teremből állt és más célra épült házak átalakításával született meg. E kultúrházakban elsősorban az öntevékeny művészeti mozgalom talált helyet, kisebb mértékben az ismeretterjesztés. Megyénkben 1956-ban 160 művészeti és ismeretterjesztő szakkör mű. ködött és az 1956-os ifjúsági seregszemlén 456 művészeti csoport vett részt kb. 5000-es létszámmal. Megyénkben ez idő alatt alakultak ki népművelő gócok (Sárközben, székelység között), nőtt a zenekedvelők tábora a munkások és parasztok között. Tolna megyei festők, szobrászok közül évente 15—20 bíráltatta munkáját. Képzőművészeti szakkörök működtek Bonyhádon, Dombóváron, Szekszárdon, Tolnán, amelyekben 120-an tanultak. Tolna megyében 1938-ban 6331 rádióelőfizető volt, 1958-ban 48 495. A kulturális igény növekedésének egyik jelzőszáma ez is. 117