Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

kiát, sokan olyanok, akik őslakosai voltak annak a földnek, amit ott kellett hagyniok. A csehszlovák kormánynak — a kassai programnak megfelelően — az volt a fő törekvése, hogy az egész magyar nemzetiségű lakosságtól megszabaduljon. Mintegy 200 000 magyart akart csere útján áttelepíteni, a többieket pedig a Magyarországról kitelepített németek helyébe akarta áttenni. A kérdést illetően tárgyalások folytak a magyar és csehszlovák kormány között, amelyek 1946 májusában lakosságcsere-egyezmény megkötésével fejeződtek be.

422 Az egyezmény szerint annyi csehszlovákiai magyar kerül át Magyarországra, ahány szlovák önkéntesen jelentkezik csehszlovákiai áttelepítésre. Az egyezmény egyik cikkelye engedélyezte a magyar nemzetiségű háborús bűnösök egyoldalú kitelepítését Csehszlovákiából. A lakosságcsere-egyezmény értelmében Csehszlovák Áttelepítési Bizottság alakult, amely Magyarországon igen széles körű és nagy propagandát fejtett ki. Miután világossá vált, hogy a magyar kérdés nem oldható meg Csehszlovákiában a lakosságcsere-egyezménnyel, sor került a csehszlovák kormányhatóságok reszlovakizációs rendeletének kibocsátására 1946 júniusában. Ez a rendelet abból indult ki, hogy a dél-szlovákiai lakosság „elmagyarosodott tömegeit" nem telepítik ki, hanem megadják nekik azt a lehetőséget, hogy visszatérjenek „eredeti

7

' nemzetükhöz. Ezt követően 1946 novemberében a csehszlovák kormány megkezdte a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság Csehországba való kényszerkitelepítését is, akikkel lényegében úgy bántak, mint a háborús bűnösökkel. A CSKP később ezt az akciót elítélte.

423 A szlovákiai magyarok áttelepítésével kapcsolatos kérdések nyugvópontra jutása szempontjából döntő állomást Csehszlovákiában az 1948 februári fordulat, a munkásosztály hatalomra jutása jelentett, amely egyúttal kiindulópontjává vált a két állam viszonya rendezésének és a baráti kapcsolatok kiépítésének, megszilárdításának. Csehszlovákiában 1948 júniusától több intézkedés látott napvilágot, amelyek közül az egyik megszüntette a lakosságcserét Csehszlovákia és Magyarország között.

424 Tolna megyébe 1947 májusában kezdődött meg a csehszlovákiai magyar lakosság betelepítése. A Szekszárdon székelő betelepítési főcsoport irányította a telepítéseket, míg Dombóváron, Bonyhádon, Hőgyészen kirakodó, Kurdon segélykirakodó kirendeltség működött.

425 Május 15. és június 7-e között 444 családot helyezlek el Aparhant, Bátaszék, Bonyhád, Várasd, Felsőnána, Izmény, Kalaznó, Kéty, Kisdorog, Kisvejke, Máza, Mucsfa, Mucsi, Murga, Nagymányok, Tabód, Tevel, Váralja, Várdomb, Závod és Zomba községekben összesen 1726 fővel.

420 Június, július, augusztus és szeptember hónapokban a telepítések tovább folytak. A megyében elsősorban Nagysalló, Negyed, Komárom, Szene, Guta, Vágfarkasd, Udvard ... stb. csehszlovákiai magyar települések lakossága került szétszórva a németek kitelepítésével megüresedett helységekbe. A túlnyomórészt mezőgazdasági foglalkozású lakosság gazdasági helyzetéről tanúskodnak a következő adatok: ,,1947. július 21-ig bezárólag a vármegyébe összesen 844 szlovákiai magyar családot 3256 családtaggal telepítettek le. Ezek magukkal hoztak 544 db lovat, 1954 db szarvasmarhát, 1743 db sertést és 30 db cséplőgépet."

427 Ügy véljük, ezek a kiragadott, nem részletes és teljes számadatok, is azt mutatják, hogy a korabeli — elsősorban német nemzetiségű lakosság részéről elhangzott — állásfoglalások, amelyeknek sokszor még az SZDP is hangot adott. „A felvidékiek beleültek a sváb vagyonba!" — alaptalannak bizonyultak és csak arra voltak jók, hogy a kibontakozást megnehezítsék, a telepesek közötti G5