Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

a kiürítési parancsot, azzal indultak útnak, amit szekereikre sürgősen fel tudtak pakolni, a menekülés közben sokan csaknem mindenüket elvesztették, jóformán egyszál ruhában maradtak. 392 A felszabadulás után a bukovinai székelyek na­gyobb része Tolna megyében lelt új otthonra. A megye községei közül leg­többen a völgységi járásban telepedtek le } ahol Nagymányok, Kismányok, Zá­vod, Zenta, Bonyhád, Kisdorog, Nagyvejke, Mucsfa, Kisvejke, Tevel, Majos, Aparhant, Kéty, Bonyhádvarasd, Kakasd, Cikó, Lengyel, Tabód, Györe, Izmény, Mőcsény és Felsőnána helységekben 2131 család kapott házat, földet és más juttatásokat. Ezen kívül a központi járásban Bátaszéken 145 család, a simon­tornyai járásban pedig Kalaznó, Varsád, Diósfoerény, Hőgyész és Duzs községek­ben 329 család nyert elhelyezést és kapta meg a különböző juttatásokat. 393 Ezeknek a községeknek a többsége az, amely a németség egy részének a fel­szabadulás után történt kitelepítésével a letelepítésre alkalmassá vált. A potsdami határozatok a hazai németség egy részének kitelepítésére kötelezték a magyar kormányt. 394 A kitelepítésnél elsősorban azok jöttek szá­mításba, akik a Volksbund, vagy az SS tagjai voltak, illetve akik német nem­zetiségűnek vallották magukat 1941. évi népszámlálás alkalmával. A hazai német nemzetiségű lakosság egy nem is jelentéktelen része — meg kell jegyeznünk — megszédülve a kitartó hitleri propagandától, hűséges, szolgálatkész követője volt a német fasizmusnak. A Volksbund tagjai közül sokan álltak be az SS­alakulatokba és lettek a hitleri Németország utolsó támogatói. 395 A második vi­lágháború magyarországi hadműveleteinek során több intézkedés is született, amely arra irányult, hogy az ország német nemzetiségű lakosságát elszigetelje. A közmunkára való fokozottabb igénybevételt, nagyobb beszolgáltatási kötele­zettséget, fokozottabb politikai ellenőrzést, esetleg internálást jogos és megelőző intézkedésként kell tekintenünk, amelyet vállalniuk kellett azoknak is, akik soha nem tartoztak a német birodalmi ábrándok kiszolgálói közé. 396 Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy ezeknek az intézkedéseknek — tömeges hadi­fogoly- és munkatáborba való szállítás — következtében sokan kerültek csupán német nevük miatt elhurcolásra, amellyel nem lehet egyetérteni. Ez a prob­léma, később részben — 1945 végén — meg is oldódott, mivel felszámolták az internáló táborokat. A demokratikusan gondolkodók s különösen a marxisták nem tehetik és nem is teszik magukévá a kollektív felelősség elvét és az annak megfelelő gya­korlatot a nemzetiségi kérdésben. Ebből következik, hogy a német, magyar, szlovák ... stb. fasiszták kényszerkitelepítése indokolható és lehet történelmileg helyes cselekedet. De egyszerűen nemzetiségi hovatartozásért bárkit felelősségre vonni, büntetni semmivel sem indokolható, még utólagosan sem. A bukovinai székelyek letelepítésével egyidőben indult meg 1945 nyarán az un. belső telepítések következtében az Alföldről a lakosság egy részének a megyébe áramlása. Ezek elsősorban Hajdú-Bihar megyei lakosok voltak, akik a földreform során elkobzásra került ingatlanokra kaptak elhelyezést. A vár­megyébe a székelyek és a belső telepítés következtében betelepített családok száma 1946 elején 4916 volt, lélekszámuk 22 575. 397 Ez a folyamat, valamint a német nemzetiségű lakosság helyzete körüli bizonytalanság sok összeütközésre, civódásra adott alkalmat. Napirenden voltak a veszekedések, amelyek több esetben tettlegességig fajultak. A Dunántúli Népszava beszámol a hőgyészi eseményekről, melynek következtében négy székely lakos szorult kórházi ápo­lásra. 398 A bikácsi telepesek azzal a kéréssel fordultak a megyei Népgondozó eo

Next

/
Thumbnails
Contents