Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

Az SZDP-n teljesen érthetetlen elbizakodottság lett úrrá, pedig a megye lakosságára — elsősorban a nagytöbbségű parasztságra — nem volt nagy befolyása. Bár sok népgyűlést igyekeztek tartani a megye községeiben, de a legnépesebb gyűlésükön is, amelyet Szekszárdon tartottak, csak mintegy 6—700 hallgató jelent meg. A bonyhádi, dombóvári és a nagymányoki gyűlést érdektelenség miatt nem lehetett megtartani, noha előadónak a jó szónok hírében álló Marosán Györgyöt hívták meg.

322 A központi járás titkára is azt jelentette, hogy „16 községben kívántunk gyűlést tartani... csak kevés hallgatóság jött össze. A nem sikerült gyűlések okai főleg a nagy munka és az, hogy a délutáni órákban kellett őket megtartani."

323 A választás előtt két héttel az SZDP megyei szervezete röplapot adott ki, amelyben többek között olyan kitételek voltak, hogy „Gondolj arra, hogy már csak két hét van hátra a választásig, ahol az erőszak és a fenyegetés pártja elveszi méltó jutalmát."

324 1947-ben Tolna megyében az SZDP inkább csak a középrétegekre — kisiparosokra, kiskereskedőkre, szellemi foglalkozásúak egy részére — támaszkodott, bár kétségtelenül a munkásság — főleg a vasutasok — körében is volt befolyása. Eszmei, politikai és szervezeti egység hiányában indult azonban mégis a választási küzdelembe, így jelentős sikert már eleve nem érhetett el. Az MKP-val szemben nem az egész SZDP állt, hanem annak egy igen aktív — jobbára vezető pártfunkcióban levő — csoportja. A Nemzeti Parasztpárt — a választási szövetség, a koalíciós pártok közül — az 1947-es választási kampányban is a „legcsendesebb" párt volt a megyében, bár 1945-höz képest fejlődése kétségtelenül számottevő volt. Az NPP néhány népgyűlést tartott, ahol választási agitációja döntően az új gazdák, a telepesek, a parasztság szegényebb rétegei felé irányult. A kiosztott földek telekkönyvezésének mielőbbi befejezését, a kisárutermelő paraszti gazdaság anyagi támogatását követelték. Ebben az összefüggésben foglaltak állást a földművesszövetkezetek és egyéb paraszti társulások mellett is. Egyetértettek a hároméves tervvel, de azon belül a mezőgazdasági beruházások növelésének fontosságát hangsúlyozták. Szervezett agitációt keveset folytattak, kevés plakátot is jelentettek meg és kis példányszámban. Érdekes és a párt szempontjából hasznos „színfolt"-ot jelentett választási agitációjukban a népi kollégisták viszonylag nagyobb számú részvétele.

325 Az NPP és MKP hű szövetségesnek bizonyult a választási küzdelemben, a párt megyei vezetősége és járási szervei is jó partnerek voltak. Sokszor segítettek a választási szövetség pártjai között jelentkező helyi ellentétek megoldásában. Dombóváron például, amikor sehogyan sem sikerült az SZDP-vel és az FKGP-vel megegyezni az összeíró bizottságok elosztásában, akkor az NPP az MKP-val egyezett meg.

326 A völgységi járás néhány községében, valamint Tamásiban, Bölcskén és Faddon volt kisebb nézeteltérés az MKP és NPP szervezetei között, elsősorban személyi okok miatt.

327 Az MKP és NPP közötti jó viszonyról számol be a dombóvári MKPszervezet titkárának jelentése is a választási időszakban. „A NPP-al megkötött választási szövetség után teljes az összhang, azok a vezetők is felénk közelednek, akik azelőtt kommunista ellenesek voltak. ... a Parasztpárt — Kisgazdapárt között fennálló ellentétek — szegény és gazdag parasztság közöttiek — a Parasztpárt teljes, az MKP mellett történő kiállása folytán még nagyobbra növekedtek."

328 A dombóvári NPP ilyen magatartásának különösen nagy volt a jelentősége, mivel a dombóvári kisgazdák a megye egyik legaktívabb reakciós 5* 67