Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

Dr. Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945—1948 A 3. Ukrán Front több lövészszázada 1944. november 7-re virradó éjszakán Apatinnál meglepetésszerűen átkelt a Dunán és a nyugati parton hídfőt létesített. Két nappal később Batina körzetében hasonló sikerre vezetett más lövészcsapatok akciója is. A német főparancsnokság hatalmas erőket vetett be, hogy a hídfőket felszámolja. Elkeseredett harc kezdődött és mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett, de a szovjet hadsereget már nem lehetett megállítani. November 26-án a hídfő szélessége már elérte az 50 kilométert, mélysége pedig 20 kilométer volt. A támadás következtében a 3. Ukrán Front csapatai november 29-re felszabadították Bátaszéket, másnap pedig elérték a Szekszárd, Bonyhád, Somogy vonalat, amely már Tolna megye egy részének felszabadítását is jelentette.

1 A hadműveletek alakulása következtében a nyilas kormányzat számolt azzal, hogy a megye területén teljes, illetve részleges anyagi és személyi kiürítést hajtat végre. A terv az volt, hogy először Dunaföldvár, Bölcske, Madocsa, Dunakömlőd, Paks, Dunaszentgyörgy, Gerjen, Fadd, Bogyiszló és Báta községeket, majd Szekszárd, Németkér, Bikács, Györköny, Nagydorog, Sárszentlőrinc, Kajdacs, Tengelic, Szedres, Medina, Tolna, Mözs, Sióagárd, Harc, Kakasd, Öcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Bátaszék, Alsónána, Mórágy és Szálka községeket ürítik ki. A megye reálisabban látó vezetői és a szovjet csapatok előnyomulása ezt részben megakadályozták. Az alispán 1944. november 24-i körlevelében már a következőket olvashatjuk: ,,A személyi kiürítés tekintetében pedig irányadó elv, hogy a lakosságot eltávozásra kényszeríteni nem szabad, csak az hagyja el a község területét, aki arra önként hajlandó, mégis figyelmeztetni kell a lakosságot arra, hogy önkéntes eltávozása esetén az a kedvezmény illeti meg, hogy állatállományának és terményeinek elviteléről ilyen esetben önmaga gondoskodhat."

2 A lakosság nagyobb része nem is hagyta el lakhelyét, viszont a harcok több hónapos elhúzódása sokáig akadályozta az élet megindítását és a politikai munka kibontakozását is. Amíg a megye két járása — a központi és a völgységi —, amely a vármegye területének egyharmadát teszi ki, 1944 november—decemberében felszabadult, addig a 3 északi járás — a tamási, a simontornyai és a dunaföldvári — a harcok kétszeri visszahullámzása következtében még 1945 februárjában—márciusában is kisebb-nagyobb csatározásoknak volt kitéve és többször gazdát cserélt, A felszabadulás idején közel 258 000 ember élt a megyében, ami azt jelentette, hogy a lakosság létszáma — a háború következményeként — több 5