Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)
Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385
Ennek mintájára vezették be a gyógyszergyártó üzemek — mint pl. a Dieterichféle helfenbergi is — a gyógykenőcsök készítésére a kenőcsmalmokat. A bécsi C. Franké „gyógyszer kellékgyáros" cégnél kapható is ilyen malom. Legújabban J. A. Wolff még egy újabb szerkezetű malmot hozott forgalomba, amelynek fő előnye az a hengeres adagoló, mely súlyos dugattyújával rászorítja az anyagot a malom forgó részére, s így az őrlést, illetve homogenizálást elősegíti. Rozsnyaynál működik a leírt malom s így ő a cikk végén ajánlatot is tesz kartársainak a nála kapható concentrált kenőcsök előnyös beszerzését illetően. „A syrupos rubi idaei és ribium színének elváltozása szikvízzel." 103 Rozsnyay e rövid cikkben hozzászól két gyógyszerész, egyrészt Frischmann, másrészt dr. Sztankay vitájához. Dr. Sztankay szerint a címben szereplő syrupok színe nem változik meg szikvíz hatására. Rozsnyay saját tapasztalatai alapján Frischmann-nak ad igazat, s megállapítja, hogy a frissen kevert syrup színe ugyan nem változik meg a CO2 hatására, ha azonban a keverék 2—3 napig áll, úgy valóban elveszti eredeti színét. A jelenségről különben a német szakemberek 100 is megemlékeztek, s ők a syr. phytolaecae-t ajánlották festésre. A szikvízgyárosok viszont szívesebben használják a méregmentes anilin-festékeket. „A chininum tannicum basicum" 107 című tanulmányában De Vrij holland professzor újabb chinin-tannát készítési eljárását tárgyalja. De Vrij 8 g chininbasist 17 g tanninnal kevert össze, s 16—18 g tömény szesszel masszává gyúrta, majd vékony pálcikákat formált belőle és 17—20 C foknál megszárította. Néhány nap alatt a kiszáradt anyag élénk sárga színű porrá esik szét. Ez a por azonban — Rozsnyay megállapítása szerint — csak forró szeszben oldódik tökéletesen, míg kihűléskor legnagyobb része kicsapódik. Rozsnyay továbbá azt is megállapította, hogy a készítmény keserű ízű, szemben az ő íztelen chinintannátjával. Rozsnyay azt is kísérletileg igazolta, hogy a keserű ízt adó anyag De Vrij készítményéből, dialyzálással eltávolítható. „Limonádé solvens quadriplicata" m c. dolgozatában két egymással vitázó gyógyszerész felkérésére megállapítja, hogy a „négyszeres" kifejezés nem a készítmény mennyiségére, hanem a hatóanyagként szereplő magnesiumcitrát mennyiségére vonatkozik. Igaz ugyan, hogy ez a vegyület néhány napi állás után lassan kiválik az oldatból, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ennyi idő alatt a gyógyszert el is fogyasztja a beteg. Ami pedig az árkiszámítást (taxatio) illeti, mind a magasabb anyagár, mind a készítéssel járó műveletek ára felszámítható, miután a megadott recept eltér a hivatalosan előírt Limonádé előiratától. „Közérdekű levelek" II. (szakiskola érdekében) m című rovatban Rozsnyay annak a véleményének ad kifejezést, hogy a testület vezetősége helyesen járt el, amikor az 1888. óta fennálló gyakornoki tanfolyamnak a Nyugdíj- és Segély Egylet újólag épült házába való áthelyezése, illetőleg a „Gyógyszerészi Szakiskola" felállítása címén megindított gyűjtésből befolyt összeget az említett áthelyezésre fordította. Hogy a gyakornoki tanfolyamra szükség van, ehhez nem fér kétség, hiszen a pályára lépéshez nemrég kikötött középiskolai végzettség nem elegendő alap az amúgy is rövid egyetemi kiképzéshez. Egy jól felszerelt (perkolatorok, compressz-gépek, vacuum-apparátus stb.) tanfolyami laboratóriumban meg kell ismertetni a gyakornokokkal mindazokat a modern gyakorlati eljárásokat, amikkel talán szerényebb készültségű vidéki gyógyszertárban eltöltött gyakornoki idejük alatt megismerkedni nem volt módjukban. 416