Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

Felhívja kartársait, hogy adakozzanak e mindenképpen nemes célra, mert „előre kell mennünk, ha európai színvonalon akarunk maradni". „Ujabb tapasztalatok a gyógyszerek eltartása és conserválása körül"

ii0 című és a VIII. Nemzetközi Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszuson elhangzott előadásában említi, hogy az újabb gyógyszerkönyvek nagy gondot fordítanak arra, hogy a gyógyszerek elkészítésük után sokáig eltarthatok legyenek és hatásuk állandó maradjon. Hivatkozik például az erősen nedvszívó növényi kivonatokra, melyeket azelőtt édesgyökér-porral, most pedig dextrinnel kevertetnek, azonban arra nézve nem adnak utasítást; a mikéntet, a módot, az illető gyógyszerész leleményességére, vagy tapasztalatára bízzák. Rozsnyay e célra az üres dugójú állványedényt ajánlja, melyet égetett mésszel megtöltve, papírral és vászonnal lekötve, nemcsak elzárja az extractumot a külső levegőtől, hanem az üvegben lévő levegő nedvességét is magába szívja. Raktári célra olyan edényt használjunk, amelybe előzőleg kisebb tartályban, ugyancsak égetett meszet tettünk. A syrupok romlását akadályozó kloroformot, salicyl-savat nem ajánlja, egyedül a készítmények sterilizálását tartja célravezetőnek. „A vanília-fagylalt által okozott mérgezésekről"

111 című dolgozatából megtudjuk, hogy már 100—120 évvel ezelőtt is voltak vanília-fagylaltok, melyek a tömeges megbetegedést okozták. Rozsnyay utánajárt a dolognak, s megállapította, hogy a készítésnél ónozott rézedényt használnak, s ha a kész fagylaltot esetleg rézedényben tartják raktáron, akkor az oldatba ment réz okozhat mérgezési tüneteket. Nem szabad természetesen megfeledkeznünk arról, hogy a cikk megjelenésekor a bakteriológia még csak „bontogatta szárnyait". „A szárítókról"

112 című közleményében a gyógyszerészi laboratórium egyik fontos berendezési tárgyáról, a szárítószekrényről mondja el véleményét. E készüléket az újabb berendező vállalatok destillálóval együtt szerelik s a desztilláló-kazán füstgázait használják fel a szárító melegítésére. Ez természetesen sok koromlerakódással, s a gázok okozta rongálódással jár. Rozsnyay megjavította a desztilláló kazán berendezését azáltal, hogy a fal és a kazán közé megfelelő vastagságú vaslapot szereltetett, s így a füstgázok helyett csak felmelegített levegőt vezetett a szárítóba, s így kiküszöbölte az említett károsodásokat. „A gyógyszerek eltartásáról és konzerválásáról"

113 című és utolsó előadását a budapesti Közegészségügyi és Demográfiai Kongresszuson tartotta Rozsnyay. Elsőnek megállapítja, hogy a gyógyszerkönyv több kényes (nedvszívó) természetű anyag eltartásáról csak annyit mond, hogy száraz helyen kell eltartani, részletesen azonban nem intézkedik. Az ilyen anyagok, főleg a száraz extraetumok eltartására azt a megoldást ajánlja, hogy az állványedény üres és nyílással bíró dugójába égetett meszet tegyünk, amely kellőleg bekötve nem hullik bele az extractumba, de azt állandóan szárazon tartja. Nagyban raktározásra jól záródó bádogedényt, dobozt ajánl, melybe külön dobozban helyezzük el az égetett meszet. Ugyancsak fontosnak tartja a könnyen romló növényi anyagokat tartalmazó syrupok szakszerű eltartását. Többen konzerváló anyagokat (alkohol, chloroform stb.) ajánlottak e célra, de ez az eljárás csak házilag előállított készítményeknél lehetséges, ő maga a kis üvegekbe töltött anyag sterilezését ajánlja, éspedig 100 C fokon fél óráig tartó gőzöléssel. 2," Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. 417