Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

gálás módja nincs megadva. Miután a borászatban a csersavmentesítésre a gelatin-t használják, ő is ezt ajánlja mégpedig úgy, hogy a borba gelatin-lemezeket kell rakni, melyek a borban megduzzadva a csersavat kicsapják, ők maguk nem oldódnak fel s így mint gelatin-felesleg a megtisztított borban nincsenek jelen. „A Tinctura ferri jormicici készítéséről"

90 e címen kérdést intézett egy szegedi kartárs a „Pharmaceutische Post" bécsi szaklaphoz. Rozsnyay felfigyelt a kérdésre, s miután a bécsi szaklap nem közölt előiratot, ő mindjárt két előirattal sietett a kartárs segítségére. Egyik előirat szerint ex tempore előállított íerrihydroxydot adunk acidum formicicum-hoz, amit azután szesszel és vízzel egészítünk ki. A másik előiratban calcium formicicum-ot állítunk elő, amit azután Liquor ferri sulfurici oxydati-val reagáltatunk. A csapadékról leszűrt és szesszel kiegészített tintúra mindkét esetben 3% hangyasavas vasat tartalmaz. „A koncentrált kenőcsökről"

91 című írása is nagy gyakorlati érzékről tanúskodik. A cikkben a haladó technika új eszközéről, a ,,Kenőcsmalom"-ról tesz említést. Az általa már beszerzett gép által készített finom elosztású kenőcsöket ismerteti, s bejelenti, hogy koncentrált (30%-os) kenőcsöket hoz méltányos áron forgalomba, hogy ezáltal olyan „ügytársain" segítsen, akiknek nincs módjában a költséges gépet beszerezni. „Tapasztalatok körutambóV'

02 című közleményében a nyár folyamán tett külföldi utazása során szerzett tapasztalatairól számol be. Rozsnyay — természetesen — utazása során azokat a városokat kereste fel, ahol gyógyszerészvonatkozású kiállításokat vagy gyógyszergyártó üzemeket volt alkalma látni. Első útja Bécsben a dr. Holub Afrika-utazó kiállításához vezetett, s a kiállított tárgyak bőségéről elismerő szavakkal emlékszik meg. Csehországban a prágai kiállítást kereste fel, azonban csalódást keltett benne a vegyigyárak anyagainak hiánya. Követendőnek tartja viszont a cseh gyógyszerészek példáját, akik galenikus készítményeik nagy mennyiségét állították ki. Megemlíti, hogy igen érdekes volt egy kiállított régi gyógyszertár, amelyben nemcsak a tára felett függő „fiók-krokodilus", hanem különféle „exotikus szerek üdvös irtózatban tartották a félméteres receptek elkészítésére váró t. c. közönséget." Innen Drezdába utazva felkereste a jóhírű Dieterich-féle „Helfenbergi gyárat". Különösen meglepte őt a gyár nagyfokú gépesítése (tabletta-gépek), továbbá laboratóriuma, mely a kimenő készítményeket ellenőrzi. Utolsó állomása Lipcse volt, ahol dr. Schwabe homeopata gyógyszereket gyártó üzemét látogatta meg, amelynek tisztasága nagy elismerést váltott ki benne. „A gépcapsulák és ostyatokok'

m című és a szaksajtóban nagy vitát kiváltó cikkének megírására azért került sor, mert az újonnan forgalomba hozott gépcapsulák oly szorosan zártak, hogy expediáláskor kinyitásuk csak késsel, vagy a divatba jött ,,ráfúvás"-sal volt lehetséges. E művelet unhigienikus voltát elkerülendő Rozsnyay házilag gyártott, három részre hajtott, „vályú" alakú capsulát ajánl, melyet segédei,

9

'

1 valamint gyakornoka, Winkler Lajos (!) állandóan használják, s mint a gyakorlatban bevált eszközt, Rozsnyay már a capsulagyárosoknak is felajánlotta tömeggyártásra. A cikkben vitába szállt Frischmann gyógyszerész-ügytárssal, akinek azt az állítását, hogy a gépcapsulák „kényelmesen kinyithatók" határozottan cáfolja. A keletkezett tollharcban

95 Frischmann válaszolva Rozsnyaynak számszerűleg is kimutatja, hogy hány perc alatt tud és mennyi kapsulát kinyitni. 414