Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

3. A báloldali erők 1946. évi tavaszi—nyári küzdelme a jobboldali támadás visszaszorításáért és tömegbefolyásuk növeléséért A Független Kisgazdapárt választási győzelme arra indította a párt vezetőit, hogy parlamenti számarányának megfelelő részesedést követeljen magának a kormányban, az államhatalmi szervekben és a helyi törvényhatóságokban, közigazgatásban egyaránt. Ez a követelés — ha megvalósult volna teljes mértékben — megfosztotta volna vezető szerepüktől a demokratikus átalakulást végrehajtó erőket, s többségében a jobboldal erőit juttatta volna vezető pozíciókhoz, amibe a baloldal természetesen nem egyezhetett bele. Tolna megyében a törvényhatósági bizottságban egyébként is a Kisgazdapárt képviselői voltak többségben. A választások után a főispáni hivatalt is — amely korábban MKP-vezetésű volt — a Kisgazdapárt kapta meg.

170 Az alispáni tisztséget továbbra is a korábbi szociáldemokrata párti alispán töltötte be. A Kisgazdapárt követelése élénkülést hozott a hivatalokban dolgozó régi tisztviselők körében. Dr. Klein Antal közvetlenül a választások után Pakson azt követelte, hogy a pártok a választásokon elért eredményeik alapján számarányuknak megfelelően vegyenek részt a különböző bizottságok munkájában és a községi képviselőtestületekben.

171 A haladó, forradalmi erők ellentámadásának jelentős harci területe volt a közigazgatás megtisztítása a reakciós elemektől. A közigazgatási reakció tevékenysége a földreform végrehajtása és a választások után különösen megélénkült. A megye volksbundistáinak fő védelmezői voltak a községi jegyzők. 1946 márciusáig a völgység! járásból és a simontornyai járásból több mint félszáz jelentés érkezett a főispánhoz, hogy a községi jegyzők és főjegyzők a telepesekkel szemben a volksbundistákat védik.

172 Különösen azokon a helyeken volt erős a közigazgatási reakció, ahol a községi jegyzői és főjegyzői beosztás és a Kisgazdapárt elnöki funkciója egy személyben testesült meg. A dunaföldvári főjegyző pedig például egyszerre volt tagja a Kisgazdapártnak, a PDP-nek és az SZDP-nek.

173 A megye több községében a közigazgatás egyes tisztviselői akadályozták a földművesszövetkezetek megalakítását is. Az új gazdák előtt azt hangoztatták, hogy káros a földművesszövetkezetekbe való tömörülés. Több faluban a helyi Kisgazdapárt fellépett a jobboldali közigazgatási reakció védelmében. A Kisgazdapárt ozorai szervezete 1946. február 25-én táviratban értesítette a főispánt arról, hogy „nagygyűlésük hatalmas tömege a helyi közigazgatás vezetőit éltette és támogatásáról biztosította." Tolna községben amellett a két jegyző mellett tüntettek a Kisgazdapárt tagjai, akiknek az eltávolítását a baloldali erők nagy tömegtüntetésen követelték. „A községi jegyzők eltávolítását törvénytelennek és alkotmánysértőnek minősítjük" — jelentették ki a jobboldali kisgazdák.

174 A kisgazdapárti jobboldal több helyen igyekezett a földosztást követően a telekkönyvezési elodázni. „A tolnanémedi községi földigénylő bizottság kisgazdapárti vezetője — írja a helyi SZDP titkára 1946 márciusában — olyan munkát végez, ami már tűrhetetlen. Valósággal szabotálják az itteni földosztást, azt állítják, hogy a 600-as rendeletet megváltoztatja a kormány."

175 Különösen ott váltak élessé a jobboldal és baloldal ellentétei falun, ahol a paraszti birtokokat vagy azok egy részét is felosztották. Ezeken a helyeken a volt földbirtokosok követelései találkoztak a gazdagabb parasztság óhajaival és törekvéseivel is. Bonyolította a helyzetet ezen kívül a megoldatlan ki- és betelepítés is 1945—46 fordulóján. Az újgazdák és a parasztság szegényebb réte39