Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Boros István és dr. Zboray Bertalan: Zomba község neves gyógyszerésze Rozsnyai Mátyás élete és munkássága • 385

egyszerre, nagyobb tömegben jöttek, hanem kisebb csoportokban, talán családonkint hol magyarok, hol németek. 1732-ben Dőry László özvegye, második házasságában Andor József né (innen ered az Andor-puszta elnevezés!) szerződést köt a jobbágyokkal az akkori hűbérszolgáltatások tárgyában. Átengedi a jobbágyoknak az egész zombai határt, de Szentgál-pusztát magának tartja fenn. Megállapították a házas és a háztalan jobbágyok, valamint a zsellérek szolgáltatásait, a kilencedet, kiadják az italmérés jogát a községnek, szabályozzák a fakitermelést és megállapították a szabad költözködés feltételeit. E szerződés ellenére azonban egyre nőtt az elégedetlenség a jobbágyok soraiban főleg a vallási ellentétek miatt. Az első telepesek között — valószínűleg a németek — nagy számmal voltak evangélikusok, akiknek már 1728-ban saját imaházuk volt és a sárszentlőrinci lelkész tartott számukra időnkint istentiszteletet. Az ellenreformáció folyományaként a katolikus földesúr, Dőry Ádám elvette imaházukat, megtiltotta a szentbeszédek tartását, valamint a hétköznapi könyörgéseket is. Az elégedetlen zombaiak — megtudva, hogy báró Harruckern J. György Békés megyei földbirtokos és főispán terjedelmes, de lakatlan birtokaira jobbágyokat keres — felkerekedtek és Békés megyébe vándoroltak, ahol a báró elegendő földet és szabad vallásgyakorlatot ígért nekik. így lettek az említett zombaiak a mai Orosháza alapítói. De a Zombán maradt, részben német nyelvű lakosság szorgalmas munkával egyre jobb anyagi körülmények közé került és virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtett a termékeny lösztalajon, de a Szekszárd vidéki szőlőkultúrának is élenjáró művelői voltak, különösen a szentgálpusztaiak. Az 1756-os esztendő jelentős dátum volt a megye egészségügyét illetően. Ebben az évben nyílt meg az első Tolna megyei gyógyszertár Szekszárdon „Fekete Sas" néven. 1778-ban követi a paksi „Szentháromság", majd 1796-ban a dunaföldvári, ugyancsak „Szentháromságához címzett patika megnyitása. A XIX. század első felében már újabb 8 gyógyszertár létesül; éspedig: 1802-ben a hőgyészi, 1818-ban a simontornyai, 1820-ban a bonyhádi, 1830-ban a tolnai, 1835-ben a faddi, 1836-ban a bátaszéki, 1836-ban a tamási, 1837-ben a gyönki patika. Ezeket követi 1857-ben a második dunaföldvári, majd 1861-ben a zombai gyógyszertár megnyitása. Ha végigtekintünk a felsorolt neveken, feltűnő, hogy az említett községek szinte kivétel nélkül víz, illetve víziút mellett feküsznek. A megye domborzati viszonyainak ismeretében könnyen érthető, hogy a Duna mint fő közlekedési út szerepelt ebben az időben, annyira, hogy még a délről északra vivő — s már a rómaiak által használt hadiút is jórészt a Duna mellett vezetett, így hát a jelentősebb települések a Duna partján, vagy ahhoz nagyon közel találhatók a megyében. Zomba község nem feküdt víziút mellett, mint az eddig tárgyalt helyek, hogy az egészségügyi hatóságok méltányolták a folyamodó Dőry Frigyes földbirtokosnak kérelmét, ezt bizonyára a lakosság és a környék szaporodásával és jelentős megnagyobbodásával magyarázható. A megye által meghirdetett pályázat eredményeként a megye 13-ik gyógyszertárának jogosítványát Rozsnyay Mátyás szabadszállási születésű gyógyszerésznek ítélték oda, nem is sejtve, hogy ezzel egy szorgalmas, jól képzett, foglalkozását rajongásig szerető fiatalembernek adtak lehetőséget tehetsége kibontakoztatásához, aki a következő években egy olyan találmánnyal lép az 336