Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

régi részének fedele amúgy is olyan romladozott állapotban vagyon, azt minden esetre újítani szükséges.". 110 A közgyűlés a szükséges költségeket megszavazta, s az új szárnyak épí­téséhez a tervet Pollack elkészítette. A munka tehát folytatódott. Pollack tervé­nek tekinthetjük azt a munkát, amely a megyeháza teljes, emeleti alaprajzával együtt készült (24/a kép). Ezt bizonyítja az aláírás, a pecsét, a lépték azonos­sága, valamint a homlokzatok és metszetek alaprajzon megtalálható jelzés­rendszere (A—B; B—C és D—E). Ez a rajz a megyeháza NY—K-i metszetét ábrázolja a köztük lévő északi, udvari homlokzattal (lent). Fent az előbbire me­rőleges északi és déli épületmetszetek láthatók, nyugat felőli nézetben. Mindkét rajzot a Szekszárdon működő K. K. Kerületi Építészeti Hivatal tisztviselője, Johann Winkler készítette az eredeti Pollack-tervek alapján. 111 Hasonló a helyzet azzal a három rajzzal is, amelynek készítése viszont Stamm Jakab nevéhez fűződik, miután két lapon az ő neve olvasható. Miután viszont ezeknek a jelzésrendszere a megyeháza pinceszintjét ábrázoló alapraj­zon található meg (A—B; C—D és E—F), annak készítője is Stamm Jakab lehetett. Az 1831. január hónapjában keltezett tervek közül az egyiken az előbb bemutatott rajz (24/a kép), NY—K-i metszet, északi homlokzat ábrázolását látjuk, kisebb részleteket érintő eltérésekkel (kémények, rács, csatorna) a rajz alsó felében. Fent az előbb említett rajzon is megtalálható északi épület­szárny metszete, kiegészítve a keleti épületszárny udvari homlokzatának rész­letével. Emellett jobbról a nyugati épületszárny északi felének NY—K-i metszete helyezkedik el. A következő, névvel nem jelzett, de teljesen azonos felfogásban készített rajz az előzőnek felső részén látható É—D-i metszet, keleti udvari homlokzattal egyesített ábrázolását ismétli meg, egészen csekély eltéréssel az udvari rizalitnál. A harmadik, ugyancsak Stamm Jakab nevét feltüntető (1831. jan.) a nyugati főhomlokzat északi felét és a középrészt, fő­kaput ábrázolja a szobrászati díszítések nélkül (fent), lent pedig a megyeháza északi homlokzatát, nézetét. A három tervlap alapján kirajzolódik előttünk a nagyszabású, méltóságteljes, oszlopcsarnokos főhomlokzatával és zárt ud­varával sajátos hangulatot sugárzó nagyszerű épület. Ügy érezzük, hogy Pollack Mihálynak e kiemelkedő alkotás megszületéséhez fűződő érdemei mellett Stamm Jakab szekszárdi építőmesternek a tervek megvalósításában, esetleg részlettervek készítésében kifejtett tevékenységét is ki kell emelnünk. 112 E feldolgozás is világosan bizonyítja, hogy a szekszárdi megyeháza egy hosszú építési folyamat során, több bővítés, átépítés során nyerte el mai formá­ját. Ez, már mint korábban is utaltak e lehetőségre, lényegében eldöntötte, meghatározta az épület végső alapterületét, tömegét és alaprajzi elrendezését. Az utolsó építkezés idején már nem igen volt lehetőség további bővítésre, hisz a várdomb lejtői nem engedtek további terjeszkedést. A meglévő épületek tömege ugyancsak határt szabott a jelentősebb változtatásoknak. Maradt tehát a meglévő épületnek az adottságokon belüli olyan kedvező egységbe való fog­lalása, amely eltüntette a különböző építkezések közti különbözőségeket, s az új homlokzatok készítésével, nagyszerű alkotássá formálta a régit. Ezt a feladatot oldotta meg mesteri módon Pollack Mihály és valósította meg azt Stamm Jakab közreműködésével. Ezen előzményekből adódó kötöttségeknek és a helyi igények figyelembevételének tudható be az a sajátos, helyi íz, amely a szekszárdi megyeházát megkülönbözteti a hazai klasszicista építészeti emlékektől. ÍM­371

Next

/
Thumbnails
Contents