Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

IV. ÖSSZEFOGLALÁS Az elmúlt években végzett feltáró- és helyreállító munka során előkerült, majd bemutatott, rendkívül érdekes alaprajzú középkori templom történetét jelen munka keretében ismertetjük először. Az előkerült régészeti anyag és a munka idején szerzett megfigyelések feldolgozása még nem fejeződött be. E munkától még újabb eredményeket várunk. A középkori templom építéstörténetének vázlata azonban már kirajzolódott előttünk, csakúgy, mint annak, illetve az apátságnak a megyeháza kialakulására, bővítésére gyakorolt hatása is. 1061-ben a szekszárdi királyi birtokon I. Béla bencés apátságot alapított. Az apátság közvetlen szolgálatára rendelte azt a falut, amely e birtokhoz tartozott, s ahol egy kis templom is állott. Az ide települt szerzetesek a Szent Benedek tiszteletére szentelt kis templom mellett építették fel az apátságot a király által rendelkezésükre bocsajtott építőműhely segítségével. Ennek az építőműhelynek vezető mestere kaukázusvidéki lehetett, aki Endre király feleségének, Anasztáziának kíséretével jöhetett be hazánkba Kijevből. Ennek a mesternek tulajdoníthatjuk a hazánkban és Európában is egyedülálló alaprajzú szekszárdi apátsági templom tervének elkészítését, felépítésének irányítását (51. kép). A kereszt alaprajzra szerkesztett, nyolc karéjjal tagolt, centrális elrendezésű templomot a középső négyzetes tér felett emelt torony tette hangsúlyossá. Halála után a szekszárdi apátság templomában, előbb talán a régebbi, Szent Benedek kápolnában, temették el az alapító Béla királyt. Az apátság a következő évszázadok során a Dunántúl legjelentősebb bencés kolostorai sorába emelkedett és hiteleshelyi, oklevélkiállító munkát végzett. A tatárjárás idején a templom és a kolostor megsérülhetett. E rongálódásnak kijavítása idején kerülhetett sor a templom nyugati kapujának kialakítására a hazai szokáshoz igazodva. A XIV. és a XV. században két alkalommal számolhatunk jelentősebb építkezéssel. A kor ízlésének megfelelően, gótikus boltozatokkal fedték be a templom hajóit és a nyugati homlokzat elé egy erős tornyot építettek. A XV. század 2. felében a kolostort várszerűen megerősítették, lőréses, pártázatos falakkal vették körül. A mohácsi csata után szerzetesei elhagyták a kolostort, s oda már később sem telepedtek vissza. A török hódoltság alatt a kolostor török vár volt. 1664-ben a várat részletesen leírta Evlia Cselebi, híres török utazó és Ottendorf Henrik is, aki követségbe utaztában látta a várat. A törökök nem építkeztek a várban, de ott erős őrséget tartottak. 1686-ban őrsége kiürítette a szekszárdi várat, amely rossz állapotban került a magyar seregek kezére. A török hódoltság megszűnte után az apátságot Péterffy Tamás után (1678—1693) Mérey Mihály kapta meg. ő volt a romos apátság és a templom első újjáépítője (1693—1718.) A templom déli oldala mellé egy sekrestyét, valamivel távolabb pedig egy 4—4 szobából és konyhából álló emeletes házat építtetett. Utóda Trautsohn apát volt (1718—1757), aki a templomot kijavíttatta és a Mérey által építtetett házat egy nagyobb épületszárnnyal bővíttette. Mária Terézia Trautsohn halála után a szekszárdi apáti címet és az azzal járó javadalmakat Rodt Ferenc Konrád bíborosnak adományozta, ö volt Szekszárd utolsó javadalmas apátja (1757—1775). ö építtette a jelenlegi szép barokk plébániát, ahová 1775-ben át is költöztek a régi apátság helyén álló épületekből. 372