Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

3. A megyeháza 1805-ben Az 1794-es nagy tűzvész idején a régi templommal együtt, a megyeháza is leégett. Lehetséges, hogy a fenti fejezetben ismertetett terv ezután készült. A tűzvészt követő helyreállítás után azonban nem vártak sokáig a megyeház bővítésével. Erre a régi templom lebontása és az új felépítése is új lehetőségeket csillantott fel. A régi templom lebontásával a középkori apátság teljes területe a megye birtokába került. Az új templom felépítése már befejezéshez közeledett, amikor elkészült a megyeháza nagy udvarának első körülépítési terve, második jelentősebb bővítése céljából (20. kép). A terv 1804-ben készült, s azt 1805 decemberében a hivatalos hatóságok átvizsgálták és ellátták pecsétjükkel. A terv a megyeháza keleti szárnyában csak kisebb változtatásokat jelöl. A terv az északi várfal és a nyugati kerítésfalon belüli területet beépíti, s így a megyeháza nagy udvarát csaknem teljesen zárttá teszi. Csak a keleti és az északi szárny között marad egy nyitott kocsiszín, amelynek tetőzetét az északi várfal és az udvar felől három oszlop tartotta. A terv sötét színezéssel jelzi a meghagyott középkori várfalakat. Érdekes számunkra az, hogy az északi várfalból közepe táján hiányzik egy szakasz. Itt állt az az ősi kápolna, amelyről már többször is történt említés. Ekkor került sor megmaradt részeinek lebontására, hogy ezen az oldalon is egységes homlokzatot alakíthassanak ki. Ezt a tervet Schmidt Vencel szekszárdi mester készítette. Az Országos Építészeti Igazgatóság 1807-ben a helytartótanácson keresztül értesítette a megyét, hogy az építkezést engedélyezték.

103 Az új főbejáratot az 1794-es tűzvész előtti helyen alakították ki, az egybeépített régi és az új nyugati épületszárny csatlakozási pontja alatt. A zárt, nagy kapu felett kapott helyet az emeleten az irattár. Az irattártól északra hivatali helyiségeket alakítottak ki, amelyek az udvar felőli folyosóról nyíltak. A helyiségekbe kívülről fűthető, kör alakú kályhák kerültek a terv szerint. Az emeletre a régi nyugati épületszárnyban lévő, kapu melletti lépcsőn juthattak fel. A folyosó hozzákapcsolódott a régi épület rendszeréhez, s így az emelet most már három oldalról körüljárhatóvá vált. A kapualjból két oldalról nyíltak a földszinti folyosók, amelyek négy oldalról biztosították az épületen belül a közlekedést. A kapuval szemben, az udvar délkeleti oldalán álló régi keleti szárnyban csak kisebb változtatások történtek. Megszűntették itt a régi börtönöket, s helyükben a szolgabírói lakást alakították ki. Egy válaszfalat kivettek a két kisebb, téglalap alakú cella közül, s az így nyert nagyobb szobába egy kályhát állítottak, bejáratát pedig a folyosó felőli oldalra nyitották. A bejárattal szemben egy ablakot helyeztek el. Az épületszárny másik felében, a régi istálló helyére került a konyha, s a mellette lévő helyiséget kamraként használták. A tulajdonképpeni jelentős változás az udvar északi felében következett be. Az északi várfal mellé egy földszintes épületet emeltek, amely előtt az udvar felől nyitott, árkádos, mell védés folyosó helyezkedett el.

104 Ezt a homlokzatot mutatja a terv felső részén látható rajz. Az épület börtönnek épült. A folyosóról nyíltak a cellák (11—16), amelyeknek mérete különböző volt, s észak felől egy keskeny, tört vonalú nyíláson át kapott levegőt és némi fényt. A folyosó keleti végében egy nagyobb, nyitott helyiséget képeztek ki a tüzeléshez szükséges fa, gally tárolására: Galy Depositorium. Ezzel szemben egy kétfülkés árnyékszék nyílott a folyosóról (20), amelynek csatornáját a várfal alatt átvíve, 3Ű7