Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

dél—délkeleti irányba vezették tovább a domboldalon. A celláktól nyugatra volt a padlásfeljáró és egy kamra (10). A folyosóra az udvarról két nyíláson léphettek csak be, amelyek a faraktár és az árnyékszék, valamint a padlásfeljáró közelében voltak. A kamrától nyugatra egy fűthető börtöncella (az eddig említettekben nem volt kályha), majd egy kis konyha helyezkedett el, amelyen át egy nagyobb, fűthető szobába, valószínűleg a börtön őrségének tartózkodási helyére léphettek (7—9). A folyosó kifutott a megyeháza nyugati faláig, ahol egy ablak világította azt meg. Közben a nyugati szárnyban vezető folyosó is bekötött az északi ágba. A nyugati, földszinti folyosóról nyílt egy kisméretű, kályha nélküli börtöncella, azzal szemben pedig egy kétfülkés árnyékszék (19). Ennek csatornáját a kapu előtti, udvari vízelvezető irányába vezették (x). (Egy másik hasonlót az udvar délkeleti negyedében tüntet fel a rajz.) A kis cella mellett (6) egy konyhát jelöl a terv (4), amelyből észak felé a szakács szobája (5), délnek meg egy tágas terem, feltehetően az ebédlő és egy ahhoz kapcsolódó kisebb szoba (2—3) nyílik. A tervet megvalósítottnak tekinthetjük. A feltárás során megtaláltuk az északi árkádos folyosó pilléreinek alapjait és az udvar északi részében jelölt szárazkutat is feltártuk. Ebbe a szárazkútba vezették később a téglacsatornákba foglalt vasszalag villámhárítókat. A szárazkút téglafalán keresztülbújtatott vasszalagok a kútban is tovább vezettek lefelé, s csak aljukon találtunk ólomszalagokat. Az íg^ bővített megyeháza már jelentős méretű és megjelenésű épületté vált. Az egyetlen északi szárny kivételével a nagy épületegyüttes emeletes volt, s főhomlokzatát a város központja, a Béla király tér felé alakították ki. Ennek kihangsúlyozására készítették el a nyugati homlokzat elé a téglapillérekkel tagolt léckerítést. 4. A megyeháza átépítésének terve 1819-böl és 1825-ből A megyeháza további bővítésének gondolata a megye vezetőségét továbbra is foglalkoztatta. így születhetett meg egy újabb bővítési terv 1819-ben, melyet Stamm Jakab szekszárdi építőmester készített (21. kép). Az Országos Építészeti Igazgatóság a jóváhagyásra megküldött tervet 1821-ben elutasította. A terv nem tartalmazta az északi, földszintes börtönszárny emelettel történő bővítését, s csak kisebb változtatásokat irányzott elő. A megye nem nyugodott bele az elutasításba, s a következő években javaslatot dolgoztak ki a megyeháza bővítésének folytatására. Az 1825. szeptember 1-én tartott közgyűlésen Csapó Dániel Tolna megyei alispán azt javasolta, hogy a megyeháza építésére összegyűlt összeget a megye birtok nélküli nemesei önkéntes adományaikkal egészítsék ki és járuljanak hozzá, hogy az adózó nép robotjának egy részét a megyeháza építkezésénél dolgozhassa le. E javaslatot aztán megfelelő tervanyag kíséretében felküldtek az Országos Építészeti Igazgatóságnak jóváhagyás végett. Valószínűleg Stamm készítette azokat a terveket, amelyeket felküldtek Bécsbe és a rajta lévő pecsét és dátum szerint 1825 decemberében már jóvá is hagytak (22/a—b kép).

105 Az 1825-ös terv megvalósította végre a nagy udvar körüli épületek összeépítését. A keleti és északi épületszárnyak között lévő kocsiszínt kihozta az udvari homlokzatig (keleti). Ezt az új épületrészt ugyan a földszinten három. 368