Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Kozák Károly: A szekszárdi apátság és a megyeháza története • 339

csakúgy a kereszttengelybe esik, mint a szekszárdié, s mellette is áll egy kis kápolna, hasonlóan Szekszárdhoz.

20 A fenti összehasonlítást természetesen csak lehetőségként említettük, annak erősítésére, esetleg valószínűsítésére további vizsgálatokat kell elvégeznünk. Ennek lehetősége fennáll az apátsági templomhoz tartozó kőfaragványok esetében (5/a—b kép). A szekszárdi múzeumban őrzött három pillérfejezetet és a különösen szép vállkövet minden összefoglaló művészettörténeti munkánk megemlíti, s román kori kőfaragványaink (XI. század) legértékesebb darabjai közé sorolja (6/a—b kép). A három pillér díszítése különböző, ezért korábban megtörtént, hogy készítésük korát nem azonos időre tették.

27 A kőfaragványok anyaga és mérete alapján azonban kimondhatjuk, hogy azok egyidőben készültek az apátsági templom építésekor. A díszítésekben mutatkozó jelentős eltérések arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a palmettás kőfaragványoknak nevezett emlékanyagban olyan díszítőelemekkel is számolnunk kell, amelyre eddig nem gondoltunk. A csoportra jellemző palmetta és szalagfonat mellett megjelenik egy lágyabb vonalvezetésű és plasztikájú leveles-indás díszítés az egyik pillérfőn (5/a kép).

28 A palmettás körrel a legszorosabb kapcsolatban a harmadik pillérfejezet áll (5/b kép). Ezt a fejezetet hurkolt szalagfonatokkal kereteit palmetták, s a köztük lévő mezőkben keresztek díszítik. A mélyen kivésett, s a levelek alatt sok helyen áttört alapból kiemelkedő díszítés finom összhangjával, kitűnő mesterre valló megmunkálásával és árnyékhatásával a legszebb hazai XI. századi kőfaragványok sorába emeli ezt a darabot. Valószínűleg egy hasonló, vagy ehhez a fejezethez tartozik három olyan töredék, amely az ásatás során került elő (7/a kép), s talán még egy azoknál valamivel nagyobb negyedik darab is (7/b kép).

2<J Ennek azonban felső része a díszítést ott lezáró szalagfonat felett még egy tagozattal bővül. Ez a záró tagozat megtalálható a múzeum negyedik, legértékesebb darabján, a valikőnél.

30 A vállkő, díszítését tekintve, az utoljára bemutatott pillérfejezettel mutat közvetlen rokonságot (hurkolt szalagfonatos keretbe foglalt palmetta és keresztek), csak annál még sokkal gazdagabb, a mintakincs más elemekkel is bővül. Ezeknek az utóbb említetteknek egy része hozzákapcsolja a vállkövet a pilisszentkereszti és a veszprémi párkánykövekhez, valamint a közelmúltban előkerült tihanyi vállkőhöz.

31 A szekszárdi vállkő (6/a—b kép) és a bodrogmonostorszegi palmettás anyag közti szoros összefüggésre már korábban rámutattak; e helyen említették meg a bizánci ihletésű grúz mintakincsekkel (X—

XIII. század) való hasonlóságot is.

32 A magyarországi palmettás kőfaragványok csoportjába soroltuk az elmúlt években a visegrádi vállköveket, amelyek az I. András király által alapított visegrádi bazilita kolostorhoz tartoznak. A szekszárdi ásatásoknál előkerült egy olyan pillérfejezet töredéke, amelynek díszítése megerősíti a fenti állítást (7/c kép).

33 A szekszárdi kőfaragványok bemutatásával arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy azok hogyan kapcsolódnak, illetve nagyon jellegzetes, egyéninek nevezhető mintakincsükkel (palmetta, szalagfonat) hogyan válnak el a XI. századi magyar kőemlékektől. A mintakincs egyes elemei Európában, a bizánci birodalom területén és Keleten egyaránt fellelhetők. Ennek dacára, a hazai emlékanyagon való megjelenésük együttesen mégis különleges, egyéni ízt ad ezeknek a kőfaragványoknak. E csoportnak most három olyan előfordulási helyét emelnénk ki, amelyek készítési idejét ismerjük, s készítésük körülményeire vonatkozólag is rendelkezünk adatokkal: Tihany (1055), Visegrád (1047— 1061), Szekszárd (1061—1063).

34 Érdekes, hogy mindhárom anyagban találunk 345