Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

zetre, s a többi tüzelő és üzemanyag, fenntartási kiadások, adó, stb.-re ment s e tételek között 7200 pengő, a termelési önköltség 2,-5%-a volt a haszonbér.

105 1929. február 10-én készült felmérés szerint Tolnán 1928-ban 66 502 kg gubót dolgoztak fel, s ebből 19 632 kg gréget állítottak elő. Ebben az esztendőben 1 kg grége termelése 13,48 pengőbe került. Ugyanakkor munkabérre 165 587 pengőt fizettek ki és a gyártási rezsi 95 453 pengő volt. A gyári üzem leltári értéke berendezésben és felszerelésben 15 415 pengő volt.

106 A gyárban az egész korszakban a század elején a luinói Battaglia cég által szállított fonógépeket használták, amelyek eredetileg 6 szálra voltak berendezve. A háború után tértek át a nyolc szálra.

107 A cérnázó ugyancsak régi felszereléssel működött. Ezeket a gépeket saját fejlesztési gőzgép hajtotta meg transzmissziós átvitellel.

108 A gyárban dolgozó munkások száma 1920-ban 192, 1930 -ban 333 fő volt.

m 1918-ig a munkásnők mind Tolnából valóak voltak, mégpedig többségüket a Bezerédj által alapított munkásnőotthon adta. Ez azonban a háború alatt feloszlott. A selyemgyári munkásnők többsége kőművesek felesége volt, akik az ősszel kezdődő szezonban vállaltak itt munkát, amikor férjeik — az idénymunka lejártával — hazatértek. Ebből következik az is, hogy ez a gyár a. legszegényebb munkásréteg munkahelye volt. Nagy gyár, kis fizetéssel. A főzőgubacs szaga beleivódott a munkásnők ruhájába, bőrébe. Itt nem jelentett társadalmi rangot e gyár munkásának lenni! A gyár által elkészített nyersanyag egy része Bécsbe, más része hazai piacokra került. Kisebb hányada különböző fémsókkal elegyítve, „nehezítve" visszakerült Tolnára, további feldolgozásra, más részük külföldön maradt.

110 Ugyancsak Tolnán alakult ki a fonó- és szövőiparnak egy másik jelentős üzeme: a textilgyár. Ezt a szőnyegszövőgyárat Bányai 1919-ben Kurucz F. Károly budapesti lakosnak adta el és ő maga Ausztriába vándorolt ki. A hazai részvényesek úgy érezték, hogy kijátszották őket, pereltek, de végül is eredmény nélkül. Az új tulajdonos nem indította meg a munkát a gyárban, a községben igen nagy volt a munkanélküliség. A községi képviselőtestület 1922. augusztus 7-én határozatot hozott a gyár beindítására, mint írták: „ezen nagyértékű nemzeti vagyon kihasználatlanul hevertetése folytán sok munkáskéz nem jut munkához, így nemcsak a termelő munka marad el, hanem a munkások kereseti lehetősége is, ami a helyes szociális felfogással össze nem egyeztethető."

111 Kurucz F. Károly 1923 januárjában érdekközösségbe lépett a Singer et Co, Asch (Csehszlovákia) textilgyárral, ahonnan 12 új szövőgépet kapott, s ekkor kezdték el a gyárban a szőnyeggyártás mellett a kendők szövését is. 1924 januárjában alakult át a gyár részvénytársasággá 200 000 korona alaptőkével. Ekkor már csökkent a szőnyeg iránti kereslet és ezért a szövetgyártás fejlesztését határozták el, újabb 14 szövetszövő gépet szereztek be és áttértek a gyapjú- és a selyemfejkendő, továbbá a kalapbélések gyártására is. A fonalat Olaszországból és Hollandiából, kisebb tételben a Hazai Fésűsfonótól kapták. A szőnyeg- és szövetszövő részleg munkáslétszáma 40—40 fő volt ekkor, az irodai munkát egy adminisztrátor végezte. A gyár reggel 4 órától este 8 óráig dolgozott, rövid ebédidővel. 1924 decemberében a tulajdonosok üzembővítésre kértek engedélyt, melyet megkaptak, s akkor változtatták a cég nevét: Tolnai Szőnyeg- és Szövet315