Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

kezdték el építeni a megye nagyobbik részén a villamos távvezetékeket, ekkor illeszkedik bele az ország villamosenergia-ellátásába Tolna megye.

67 A negyedik iparág: a kő-, tégla-, agyag- és üvegipar terén a „mindentudó" 45 „téglást", „fazekast", „üvegest" stb. említ meg községenként név szerint és 22 téglagyárat, agyagipartelepet! Eszerint ebben az iparágban vezet a gyáripari üzemek aránya, hiszen az összes üzemek 32,8%-a gyár! Ha az iparági megoszlást nézzük, a gyáripari üzemek számát tekintve, 25,9% a megyében erre az iparágra esik, amivel — az élelmiszeripar után — magasan a második helyet foglalja el az ipar szerkezetében.

68 Más kérdés azonban, hogy ezek milyen üzemek. Több téglagyárról tudjuk, hogy csak időszakosan dolgoztak, évi 60—80 ezer téglánál többet nem állítottak elő, kezdetleges kézimunka, és primitív munkakörülmények között. Az 1930. évi népszámlálás mindössze 3 olyan téglagyárat említ, amelyben 20 munkásnál többet foglalkoztattak. Az újdombóvári, Eszterházy-birtokon létesített ipartelepek egyik üzeme téglagyár volt, amely 1925-ben téglát, cserepet raktározott és amelyet az uradalom által építtetett köves út kötött össze Dombóvárral. Az 1930. évi népszámlálás adatai szerint Üjdombóváron 28 munkás dolgozott, míg a dombóvári téglagyár 40, a bonyhádi pedig 21 munkást alkalmazott.

69 Itt kívánjuk megjegyezni, hogy 1942-ben a megyében gyári üzemként nyilvántartott 18 téglagyár közül 1919 előttre tette alapításának évét 12, míg 1919 és 30 közt jött létre 3.

70 Az iparág megyei helyzetének megismerését mozdítja elő, ha meggondoljuk, hogy az 1930. évi ipari keresőknek mindössze 2,3%-át foglalkoztatta ez az iparág ugyanakkor, amikor Dunántúl ipari keresőinek 5,5 és Magyarországénak 3,5%-a tartozott ehhez az iparághoz. (Figyelemre méltó az is, hogy az országban ekkor a kő-, föld-, agyagipar kisipari üzemeiben a dolgozók 2,9%-a, s a gyáraiban 7,6%-a állott alkalmazásban.

71

) (Lásd IV. és VI. táblázatot!) Ehhez az iparághoz tartozik a mészégetés is, s a mórágyi Falk és Zimmer Kőbánya tulajdonosai 1922-ben mészégetőt építtettek ott, ahonnan a különböző építkezésekhez meszet szállítottak.

72 Ez az iparág szoros kapcsolatban állt az építőiparral, amelynek üzemei a „mindentudó" adatai szerint a megye üzemeinek 15%-át alkották. Ennél az adatnál azonban meg kell állnunk. A megyében összeszámlálható 5531 iparral önállóan foglalkozók számához viszonyítottan valóban soknak tűnik a 825 kőműves, ács, vagyis az építészet terén foglalkoztatott szakmunkás. Ezek nagyrésze azonban nem tudja önálló vállalkozóként űzni mesterségét, elmegy, elszerződik, gyakran a megyén túlra egy-egy nagyobb építkezéshez. Ez a szám tehát nem az üzemek, hanem az önálló mesterek és a szakmunkások számát jelzi, bizonyos fokig hiányosan, mert nem tartalmazza az egy-egy faluban kőműves-cégnél dolgozó szakmunkások számát. Az 1930. évi népszámlálás a megye területén 2688 kőművest, és 758 ácsot tart nyilván, ami 39,9, illetve 26,8%-os növekedést jelent 1920-hoz képest.

73 Voltak megyénk területén olyan települések, amelyeket kimondottan a kőművesek „hazájának" lehet tekinteni, mint pl. Bátaszék és Tolna. Nagy, 20 munkásnál többet foglalkoztató építőipari vállalkozás azonban nem volt 1930-ban a megye területén. Nyilvánvaló, hogy az építőmunkások többsége a megye határain kívül keresett munkát és megélhetést. Ha az 1930. évi népszámlálás ebben az iparágban foglalkoztatott munkásainak számát, illetve az iparszerkezetben elfoglalt helyét vizsgáljuk, feltűnik, hogy ez mennyire kiugróan magas. A megye ipari keresőinek 23,9%-a az építő303