Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

gyáraiból vagy külföldről szerezte be. Ezt láthattuk pl. a Zománcgyár esetében, s ezt fogjuk látni a bonyhádi cipőgyár vagy a simontornyai bőrgyár stb. tárgyalásakor is. Gépgyár felállításának gondolata — helyi adottságok figyelembevételével — még csak fel sem merült ebben az időszakban, sem a megyei vagy a városi közgyűléseken, sem pedig a közvéleményt visszatükröző helyi lapok hasábjain. A következő iparág: a villamosenergia-termelés, ekkor még alig nyert polgárjogot, noha jelentőségét már felismerték, és növekvő szerepéhez nem fért kétség. Az 1920. évi népszámlálás a „tulajdonképpeni ipari keresőket" csoportosító felsorolásából ez az iparág csupán az „egyéb" között kapott teret, és a Szilágyi-féle „mindentudó" is mindössze 18 villanyszerelőt és 3 villanytelepet említett. E három utóbbi Dombóváron, Nagydorogon és Szekszárdon volt, míg a nagymányoki üzemet sommásan „ipartelepként" említette meg, és a bonyhádiról még csak meg sem emlékezett.

55 A helyi sajtó — amint azt már láttuk — annál többet foglalkozott a villanyproblémákkal. A villamos energia ekkor kezd az élet, az ipari alkotómunka részévé válni. Bátaszék, ez a fontos ipari gócpont 1923-ban jut el odáig, hogy a villanyvilágítás megvalósítására gondoljon, de a másik fontos ipari centrumban, Dombóváron ekkor már a dráguló villany tartotta izgalomban a közhangulatot.

56 Ivanich Antal 1905. óta üzemelő villamos áram-termelő központja, amelybe 1909. óta a MÁV is bekapcsolódott, majd utóbb a Dombóvári Takarékpénztár Rt. érdekkörébe kerülve már két 100 lóerős gőzgéppel és egy 140 lóerős Diesel-motorral, két gőzkazánnal és öt áramfejlesztő dinamóval dolgozott az első világháború idején. 1925-ben már 5000 lámpa kapcsolódott rá. 1921-ben az üzemet megtekintő újságíró egy Diesel-motor meghajtású „gépmonstrumról" írt, amely 135 lóerős és a budapesti fegyvergyárban készült. A gépek nagy részét a Láng-gyár szállította Budapestről. Ekkor 52 elektromotor szolgáltatta az elektromos energiát, melyeknek összteljesítménye 240 lóerő volt. 20 kilométeres villamos hálózat tartozott még a telephez. 1920 óta megszűnt e vállalatban a Dombóvári Takarékpénztár érdekeltsége, és a telep ismét az Ivanichcsalád részvénytársaságává vált. Gőz- és kádfürdőt kapcsoltak össze a teleppel, ahol 25 alkalmazottat foglalkoztattak.

57 E telep vezetője és tulajdonosa ifj. Ivanich Antal korán felismerte a MázaSzászvár szénkészletének rendkívüli fontosságát a villamosítás szempontjából. 1926-ban ő maga írta a helyi lapban, hogy az energiatermelő-helyeket kell szaporítani, és onnan kell távvezetéken át elszállítani az áramot Dombóvárra, ahol elosztóközpont jön majd létre. Dombóvár látja majd el a környező községeket árammal, mert ez azok számára előnyösebb és olcsóbb, mintha közvetlenül a bányától vásárolnák meg az áramot. A dombóvári telep 1925-ben még termelte az áramot, de termelése mindössze 450 ezer kW/ó volt, tehát alig kifizetődő, hiszen az ún. olcsó telepeken legalább 2—3 millió kW/ó-t kellett termelni.

58 1925-ben nagy vita folyt éppen e témában Szekszárd villanyvilágítása körül. A felkért szakértők a szekszárdi helyi telep fenntartása mellett szálltak síkra. Utóbb azonban — további kalkulációk és meggondolások után — az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya rt. nagymányoki telepének áramszolgáltatási ajánlatát fogadta el a város és felépítette a villamos távvezetéket. A völgységi járás ugyancsak a szászvári bányatelep energiaforrásának felhasználásával igyekezett a villamosítás problémáját megoldani.

59 306