Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

A zománcgyári munkások nyilvánvalóan nem ebből a rétegből kerültek ki,, bár egy részük a környező falvakból járt be, amikor már a munkáslétszám a zománcgyárban megnövekedett. Nincs adatunk, mely arra mutatna, hogy a gj^ár és e műhelyek között bármiféle kapcsolat lett volna, ha csak azt nem tekintjük kapcsolatnak, hogy egy-egy fiatalon gyárba került munkás utóbb kis műhelyekben tanonc lett, majd szakmunkásként újból a gyárba került vissza, ahogy erre néhány gyári munkás életrajzi adata utal. A következő iparágban, a gépipar területén gyáripari üzem nem alakult ki Tolna megyében. Több javítóüzemről, kisebb „mérlegkészítő" és mezőgazdasági gépjavító üzemekről van tudomásunk, részint a sajtó hasábjairól, részint a cégbejegyzésekből, de ezek egyike sem tudta elérni a gyárrá válás feltételeit. Az 1930. évi népszámlálás ebben az iparágban mindössze a dombóvári vasúti műhelyt jegyzi fel a 20-nál több munkást foglalkoztatott gyárak közé. Ebben az esztendőben 30 férfimunkás dolgozott ott, de ez a műhely már jellegénél fogva sem tekinthető gyárnak.

47 Az 1929. évi adatok szerint 152-en dolgoztak Tolna megyében ebben az iparágban, főként géplakatos, műszerész, mérlegkészítő, kocsigyártó stb.

48 Ebben az iparágban nem is lehetett a kisműhelyt gyáripari üzemmé növelni. Ehhez hiányoztak a megyében a feltételek. Az üzemek száma szerint a gépgyártás a megye iparszerkezetében 2,7%kal szerepel, ami egyidejűleg a helyét is megszabja. Az országos helyzettel vetve össze megyénkben a gépipar állását, sajnos lényeges eltéréseket találunk. Az 1930. évi népszámlálás adatai alapján készített iparági megoszlás szerint Tolna megyében az ipari keresők 5,4%-a dolgozott a gépiparban, míg Dunántúlon 7,9, Magyarországon pedig 11,2%-a.

49 (Lásd IV. táblázatot!). Kisipari műhelyekben dolgozott Magyarországon ebben az iparágban az ipari munkásság 6,9%-a, nagyipari üzemekben pedig 25,8%-a.

50 (Lásd VI. táblázatot!) Ugyancsak a népszámlálás adatait vizsgálva a gép- és hajógyártásban 967 dolgozót tartottak nyilván Tolna megye területén, ami 12%-os létszámemelkedést jelent 1920-hoz képest.

51 A Szilágyi-féle kalauz 135 lakatost említ, míg a népszámlálás adatai szerint 447 lakatos dolgozott a megye területén, ami ugyancsak arra mutat, hogy jelentősebb lakatosüzemek is találhatók a 20-as évek végén Tolna megyében.

52 A helyi sajtó ezzel az iparággal — akárcsak a vas- és fémiparral — nem foglalkozik. Néha megjelent egy-egy hirdetés a helyi lapokban, amely szerint néhány nagyobb gépgyár nagyobb lerakatot létesített a megye területén, vagy új gépeket szereltek be egy-egy műhelybe, mint pl. 1923-ban a Müller Testvérek szekszárdi gépműhelyébe, amelyben elsősorban mezőgazdasági gépeket javítottak, vagy olykor-olykor hirdetést olvashatunk a Titte Testvérek mérleg üzeméről stb.

53 Sorok között olvashatunk arról, hogy Dombóváron modern gazdasági gépjavító műhely dolgozott, amely a hasonló berendezésű gépműhelyekkel felveszi a versenyt, ahogy azt az újságíró írta, de közelebbi adatokat nem ismerünk. A cikkíró visszautal e gépműhely 1905-ben megszűnt elődjére, amelyben Ivanich Antal 20 munkást foglalkoztatott, s amelyhez vasés rézöntöde is tartozott.

54 Tartozunk azonban az igazságnak azzal a megállapítással, hogy Tolna megyében 1929-ben lakatosokat ritkábban jegyeztek fel egyegy községen belül, mint kovácsot és még ennél is ritkább a műszerészek, vagy egyéb, ehhez az iparághoz tartozó műhelyek száma. Ez az iparág döntően a kisiparosság kezén volt még ekkor, s a megye gépszükségletét az ország nagy 23 Tanulmányok Tolna megye történetéből VI. 305