Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

A fenti adatokat a Székesfehérváron létesült iparfelügyelőség hivatalos jelentései jól kiegészítenék, de azok, sajnos, elvesztek. Csupán egy utalást találtunk a Tolna megyei Levéltár anyagában, amely szerint az iparfelügyelőség adatokat kért a gyárak vezetőitől.

34 Érdemes megvizsgálnunk, hogy néhány évvel később, a termelés megszilárdulása után, — ugyancsak a gyár vizsgálati jegyzőkönyvek adatai alapján — milyen változás, vagy fejlődés állapítható meg a megyében. 1926-ban 67 gyárvizsgálati jegyzőkönyvet terjesztett fel a megyei tiszti főorvos a népjóléti és munkaügyi miniszterhez azzal a megjegyzéssel, hogy mintegy 7—8 gyártelep vizsgálata ezúttal elmaradt, mert „az illető telepek a vizsgálat alkalmával vagy üzemen kívül és így lezárva és lakatlanul is lévén, megszemlélhetők nem voltak, vagy átépítés és felszerelési munkálatok miatt üzemszünetben találtattak."

35 Az 1921—22. évi gyárvizsgálati jegyzőkönyveket a három évvel később készítettel egybevetve, elsőként az tűnik fel, hogy korábban a megvizsgált gyárak száma 71, 1925—26-ban 109, vagyis a beterjesztett vizsgálati jegyzőkönyvek száma nagyon megnőtt. Kérdés azonban, hogy ez a növekedés a gyárüzemek megszaporodását mutatja-e vagy csupán az első évek részleges vizsgálatait. Járásonként hasonlítva össze a hároméves különbséggel készült listát, meg kell állapítanunk, hogy a dunaföldvári járás ipari üzemeinek száma változatlan maradt ugyan, de a munkások számában elég lényeges eltérés mutatkozik. A dunaföldvári kendergyár — úgy látszik — redukálta működését, 53 munkás helyett csak 16 dolgozott ekkor. A paksi gőztéglagyár viszont megnövekedett munkáslétszámmal (26-ról 90-re nőtt a számuk) dolgozott. — A dombóvári járásban egy hengermalomról készített vizsgálati jegyzőkönyv jelent gyarapodást, de mivel ez az Eszterházy-uradalom tulajdona, feltehető, hogy ez sem új létesítmény, csupán az előző években nem vizsgálták meg. Aránylag nagy változás mutatható ki Szekszárd megyei város üzemeinek számában. Az 1921—22. évi vizsgálat itt mindössze négy gyárüzemre terjedt ki, három évvel később már 15 üzem működését, egészségügyi berendezését vizsgálták meg. Közöttük négy, kis létszámmal dolgozó szikvízgyár, két téglaégető, egy famegmunkáló-telep, két malom, és egy mérleggyár található. Kívülük a Selyemtenyésztési Felügyelőség pete vizsgáló-állomása is elég magas munkáslétszámmal dolgozott. — A központi járásban csupán két gyárral többet vizsgáltak meg 1925—26-ban, mint három évvel előbb. Több kisebb változás történt itt, pl. a megvizsgált malmok száma azonos, de nem ugyanazokat vizsgálták meg. Így Tolnán a Szabó-féle gőzmalom csupán 1925-ben került vizsgálat alá. Ez az üzem a selyemfonoda mellett a jegyzőkönyv felvételének időpontjában még belső felszerelés nélkül, üresen állott. Nem változott a helyzet az 1922-ben is üzemszünetben levőként jelzett bátai Riegel gőzmalomnál, amely 1926. november 14-én zárva találtatott. — A Szekszárd-bátai Ármentesítő Dunavédgát Társulat bátai szivattyútelepe ekkor még ugyancsak részlegesen működött. Újonnan felvett jegyzőkönyvvel szerepel a Tolnai Szőnyeg- és Szövőgyár, amely — mint már előbb említettük — a felszámolt Bányai-cég helyén és gépeivel létesült, és — amint azt más forrásból tudjuk, — gyapjúszövetet gyártott ekkor. Üj létesítmény volt Mözsön a Tolnai Állami Űj Gubóbeváltó és Fojtó-telep. A simontornyai járásban 15 helyett 27 gyárvizsgálati jegyzőkönyvet adtak be. Tolnanémediben a posztócipőgyár helyett egy kendergyárat vizsgáltak 300