Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

Gőzmalom Rt-t, 1918. évi alapítással és 1 millió korona alaptőkével, továbbá a Nagymányoki és a Váraljai Villanyvilágítási részvénytársaságot, mindkettőt 1918. évi alapítással, az elsőt 189 000 K, a másodikat 120 000 K. alaptőkével.

30 Nyilvánvaló, hogy a felsoroltaknál lényegesen több gyár, illetve gyárjellegű üzem volt Tolna megyében. E megállapításunkhoz némi támpontot nyújt a Tolna megye alispánja által elrendelt 1921. és 1922. évi gyárvizsgálatok megmaradt iratanyaga.

31 Ezek azonban — egészségügyi vizsgálatok lévén — csak bizonyos szempontokra terjedtek ki, nem is egységesen készültek, és ezért a vizsgálat anyaga korántsem tartalmazza Tolna megye összes, gyárnak minősített üzemét a kérdéses időszakban, hanem azoknak csupán töredékét. Az 1921—1922-ben megvizsgált ipari üzemek közül a dunaföldvári járásban közölték a vizsgált gyárakban dolgozók létszámát is. A dunaföldvári kendergyárban, Pakson két gyapjúfonodában és egy gőztéglagyárban összesen 81 férfi- és 18 gyermekmunkást tartottak nyilván. A völgységi járásban nem jegyezték fel a munkásadatokat, csupán néhány üzemhez (két malomhoz, a bonyhádi villany telephez és az olaj gyárhoz) tartozó munkáslakások számát, amely összesen 36 volt. Egy asztalosgyárban feljegyeztek három gyermek-munkást és a többi, megvizsgált üzemben (egy asztalosgyár, egy csemegesajt-gyár, egy szeszgyár, két gőzerejű géplakatos-üzem, egy kalapgyár, egy olajgyár, mely villamos erővel dolgozott, és egy gőzmalom) munkásainak számát nem ismerjük. Hasonlóképp nem közli a munkásadatokat Szekszárd négy ipari üzemének (a Molnár-féle nyomda, 1 gépjavító műhely, a város villamosműve és az Első Hengermalom Rt szekszárdi gőzmalma) vizsgálati jegyzőkönyve. A központi járásban ugyanez a helyzet, bár itt a jegyzőkönyvek anyaga közvetve mégis igen értékes adatokat szolgáltat. Megtudjuk például, hogy a Tolna községi villanyáram-fejlesztő telep és a tolnai új gubóbeváltó és gubófej tő-telep munkaszünetet tartott. A tolnai selyemfonoda pedig redukált üzemben működött. Ugyancsak Tolnán az egyik gőzmalom kampányszerűen dolgozott. A sióagárdi gőzmalmot 1921-ben megszüntették, 1922-ben eladták a gépeit és teljesen leszerelték. Az alsónyéki gőztéglagyárban és a szekszárd-bátai ármentesítő társulat szivattyútelepén üzemszünet volt, a mözsi két, és az őcsényi két gőzmalom, a kistengelici gőzmalom, Decsen két gőzmalom, a bátaszéki Király Műhengermalom és a bátai Riegel malom közelebbi adatait nem ismerjük. Hasonlóképp nélkülöznünk kell a munkásadatokat a dombóvári járásban, ahol az egészségügyi vizsgálat csupán a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt, a Dőry konzervgyár, és a Villamossági Rt. áramfejlesztő telepére terjedt ki. A simontornyai járásban mindössze a hőgyészi téglagyár 10 munkását jegyezték fel, és sem a simontornyai három gyárüzem (bőrgyár, szikvízüzem és gőzmalom), sem a gyönki gőzmalom és szikvízgyár, a hőgyészi két szódagyár és a Dunántúli Egyesített Hengermalom Rt. gőzmalma, továbbá a tolnanémedi két malom és posztócipőgyár, az udvari és kisszékelyi szikvízüzemek, és az utóbbi helyen lévő gőzmalom közelebbi adatait nem közölték. Sajnos ugyanez volt a jegyzőkönyvvezetés szempontja a tamási járásban is. Itt 10 gőzmalom, a kányái benzin- és a Nagykónyiban lévő gőz- és vízimalom, továbbá a Szakályban működő Dunántúli Egyesített Hengermalmok és Ipari Rt gőzmalma, az értényi olajmalom és a regölyi és tamási ipartelep egészségügyi vizsgálati jegyzőkönyve maradt még munkásadatok nélkül. Egészen nyilvánvaló, hogy a lista, amely a gyárvizsgálati jegyzőkönyvek alapján tekinti át a megye gyáripari üzemeit, nemcsak hiányos, hanem az 298