Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

gondolatával is. 1923-ban Németkéren is egy malom révén oldották meg a villanyvilágítást.

24 Hírt kaptunk azonban arról is, hogy a Perczel Béla tulajdonában lévő bonyhádi villanytelepet 1922-ben Bonyhád község saját kezelésébe veszi át és a tárgyalások ekkor már igen előrehaladott állapotban voltak.

25 A helyi sajtó az 1922—24. évek közötti inflációs konjunktúra időszakában a legkülönbözőbb vállalkozásokról is hírt adott. 1923 augusztusában három ízben foglalkozott a helyi sajtó a Simontornyán létrehozott szövőgyárral. A részvénytársaság, amelynek tagjai közt országgyűlési képviselők és a simontornyai kendergyár és bőrgyár igazgatója is helyet foglalt, éppúgy élvezte a gyönki Takarékpénztár Rt. és a tamási Hitelbank Rt. támogatását, mint a környék arisztokrata földbirtokosaiét,

26 akik — úgy látszik — ugyancsak „üzletet" láttak ebben az új szövőgyárban. Más jellegű próbálkozásról is hírt kapunk a sajtó hasábjairól. 1927-ben új ipartelep létesült Szekszárdon: a Molnár Testvérek fehér tímársági telepet létesítettek, ahol minden szőrmét, őz- és szarvasbőrt mosható kivitelben készítettek ki és festettek — mint az újság írta — elsőként a Dunántúlon.

27 Üzemek megszűntéről is hírt adnak azonban az újságok. Tolnában a Bányai-féle Szőnyeggyár Rt cég számolt fel teljesen. Ez a felszámolás ugyan már az 1911. évi közgyűlés határozata óta folyamatban volt, de az ezzel kapcsolatos munkálatok csupán 1922-ben értek véget.

28 A Tolna megye területén működő cégek számáról és helyzetéről a húszas évek elejéről alig van forrásunk. Ezek a szétszórt és rendkívül esetleges adatok adnak némi betekintést a gyáripar hullámzó életébe. A cégbírósági levéltár, amely — mint már említettük — a második világháború folyamán nagyrészt megsemmisült és utóbb állították össze anyagát, a történelem számára alig használható adatokat tartalmaz.

29 A Nagy Magyar Compass 1918/19—1919/20. évi adatai ugyancsak nem kielégítőek, hiszen ezen a vidéken elsősorban nem a szövetkezetek és részvénytársaságok kezében volt a gyáripar. Bár természetesen ezt is megtaláljuk a megyében. Ilyen volt pl. a már említett, 1917-ben alapított és 1 millió koronán felüli alaptőkével rendelkező nagy Bonyhádi Gőzmalom Rt, a Máza-szászvári Hengermalom és Téglagyár Rt, amely ugyancsak 1917-ben alakult és a Tolna megyei Takarék- és Hitelbank érdekkörébe tartozott (alaptőkéje 600 000 K. volt). Az Ozorai Gőzmalom Társaság 1903-ban jött létre, a Sárszentlőrinci Hengermalom, mint szövetkezet, alapszabályait 1912-ben fogalmazták meg, és a Dunántúli Egyesített Hengermalmok és Ipar Rt nagyszabású üzeme 2,5 milliós alaptőkével, 420 lóerős gőzgépével és 80 munkásával Szekszárd központon kívül Decsen, Hőgyészen, Öcsényben, Pakson, Szakályban és Zombán is rendelkezett telepekkel. A malmokon kívül csupán a Molnár-féle Nyomdai műintézet és szabadalmazott íróaljzatgyár rt. van feljegyezve e compassban, két teljesen mezőgazdasági érdekeltségű részvénytársaságon (a Dunaföldvári Szőlőtelep Rt. és a fácánkerti ún. Délvidéki Haltenyésztő Rt-n) kívül. Ez az üzem 240 000 K-ás alaptőkével alakult és a jelzett időben 21 lóerős villamos géppel, 140 munkás dolgozott ott. Csupán Ausztriába 90 000 korona értéket szállított ki évente főként reklámnaptárakból és nyomtatványokból. — Utóbb a kötet függelékében újonnan alakult vállalatként feljegyezték még Tolna megyében a Dunaföld vári Polgári 297