Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Izsák Lajos: Pártharcok Tolna megyében 1945-1948 • 5

sítése, mert ezek biztosítják: a birtokosok összefogása révén a nagybirtok előnyét, tervszerű termelésben minden lehetőség kihasználását, mezőgazdasági ipartelepek létesítését és fenntartását. .. . Állami, gépi állomások létesítése az ország minden részében, traktorokkal mélyszántást végző gépekkel, arató és cséplőgépekkel"

125 — álláspont hangoztatása ebben az időben még nagyon korai volt a falusi nép számára és nem nyerhette meg tetszésüket. Taktikailag hibás volt a választási harc szempontjából. A választási küzdelem során az SzDP is megpróbált újabb szervezeteket alakítani a megyében, amelynek eredményeként erre az időszakra a megye 108 helysége közül már 75-ben sikerült létrehozni szervezeteket. A statisztikai adatoknál azonban többet mondanak a választási gyűlésekről beküldött jelentések. „Szeptember 29-én semmi komoly munkát végezni nem tudtam — írja a párt instruktora —, mert alig egy pár vidéki szervezet küldte el küldöttjét Szekszárdra. Ehhez járult még az is, hogy a szüretelési munkák igen nagymértékben lekötötték az embereket... A vármegye látogatása, ellenőrzése és gyűlések tartása annyira jelentéktelen, hogy ez azután megmutatkozik a pártélet minden területén."

120 Lényeges sikereket — még néhány alapszerv létrehozása a választásokig — nem tudott felmutatni az SzDP. Az MKP-val való rivalizáláson kívül — erre több községben történt próbálkozás — hozzájárult ehhez elsősorban a Kisgazdapárt elsöprő lendülete és SzDP-ellenes megnyilatkozásai. „A Kisgazdapárt a legszélesebb agitációt folytatja a Szociáldemokrata Párt ellen —panaszolják a párt vezetői a budapesti központnak —

t amelyet meg kell állapítanunk a vármegye területén a tömegek a legnagyobb szimpátiával fogadnak."

127 Az SzDP megyei vezetői nem viseltettek szimpátiával a közös lista iránt, nem igen akartak hallani a Kommunista Párttal való együttműködésről. A választási kampány időszakában is azokkal értettek egyet, akik elutasították — országos szinten is — a közös lista gondolatát.

128 A harmadik baloldali párt a Nemzeti Parasztpárt figyelmének középpontjában a parasztság, mégpedig a dolgozó parasztság megnyerése állt. Ezt a törekvését fejezte ki a „Nemzeti Parasztpárt Kiskátéjában" megfogalmazott azon jelszó is, hogy „szabad országban, szabad földön, öntudatos szabad parasztság."

129 A párt választási programjának középpontjába a földreformmal kapcsolatos kérdések radikális végrehajtását állította. Követelte az új birtokosok vetőmagellátásának megjavítását, állatállomány juttatását és mezőgazdasági felszerelések biztosítását az új birtokosok számára. A követelések megvalósítása érdekében síkra szállt a paraszti beruházásokhoz szükséges hosszú lejáratú és kamatmentes kölcsönök, valamint a mezőgazdasági gépgyártásnak a paraszti kisbirtok igényeihez való alkalmazkodásáért. A Kommunista Párthoz hasonlóan az NPP választási programjában a parasztság érdekvédelmével kapcsolatban azt kívánta, hogy a földigénylő bizottságok alakuljanak át földmíves bizottságokká úgy, hogy az újbirtokosok mellett a régi kisbirtokosokat is vonják be ezekbe a szervezetekbe. A NPP követelte a közigazgatás reakciós elemektől való megtisztítását, síkra szállt a — mindenekelőtt a parasztságot foglalkoztató — hadifogoly-kérdés megoldásáért. A NPP a középrétegek közül a választási előkészületek, de a választási harc idején is megkülönböztetett érdeklődést tanúsított az értelmiség iránt. Bár a párt vezetősége úgy foglalt állást, hogy a nemzeti jellegre való hivatkozással nem törekszik az értelmiség egészének válogatás nélküli megnyerésére, mégis egyes parasztpárti politikusok kifejezetten nacionalista vagy nacionalista ízű hangokat is megütöttek a választási propagandában. Az ilyen 29