Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

a másodikban pedig villanyerő és 6 munkás termelt. A termelés értékét sajnos nem ismerjük.

72 Sorrendben a negyedik legnépesebb iparág 1910-ben Tolna megyében éppúgy, mint más mezőgazdasági jellegű megyében: az élelmiszeripar. Az országos felmérés szerint a gyári malmok száma 1906-ban még csak 1, de 1911-ben már 3, a kazánszám egyről ötre, a fűtőfelület 170-ről 609 m

2-re nőtt ezen időhatárok közt. Jellemző, hogy míg Baranyában és Zalában 5000, Somogyban 10 000 mázsa őrlőképesség a határa a malomiparnak, Tolna megyében ez 500 mázsán alul marad, tehát aránylag kis malma is kevés. Tolna azok közé a megyék közé tartozik, ahol a malmokban állandóan foglalkoztatott munkások száma nem érte el az 50-et. 1912-ben 3 malma közül, mely 24 órás őrlőképességével gyári malomnak számított, Simonmajor és Tolna 21—50, Bonyhád 11—20 munkást alkalmazott.

73 A maximális adatokat véve alapul ez azt jelenti, hogy az 1910. évi 707 malomiparban dolgozónak

74 16%-a volt csupán gyári malomban alkalmazva. Az 1910. évi népszámlálás csupán a tolnai és bonyhádi gőzmalom munkásadatait közli a 20-nál több üzemet foglalkoztató vállalatok adatai közt. Az Az előbbiben 4 művezető és 16 munkás, az utóbbiban 2 művezető és 15 munkás dolgozott ekkor.

75 E malmok közül az országos felmérés szerint Csík József bonyhádi gőzmalmának melléküzeme is volt, gőzfürdő tartozott hozzá.

76 Érdemes megemlítenünk, hogy az 1912. évi címtár csupán erről a malomról emlékezik meg, amelyben ekkor 150 lóerős géppark és 30—40 munkás dolgozott. A munkások száma tehát több mint kétszeresére nőtt. A gőzfürdőt azonban ekkor már nem említi, s a malmot csupán gabonaőrléssel foglalkozóként jegyezték fel.

77 1918-ban már Tolna megyében is megérett a helyzet arra, hogy a nagyobb és jelentősebb malmokat tömörítsék. 1918. június 2-án a megye öt malma a Dunántúli Egyesített Hengermalmok és Ipari Rt. tulajdonába ment át, mégpedig a szakályi és hőgyészi társascég, a zombai, Heigl és a Gazdaságszövetségi Bank tulajdonában lévő, és egy egyéni, őcsényi cég, továbbá a paksi Hungária malom. A részvénytársaság 2,5 millió Korona alaptőkével a helyi pénzintézetek (Tolna megyei Takarék- és Hitelbank, Hőgyészi Takarékpénztár, Bonyhádi Gazdaszövetség Bank és a Bátaszék-Sárközi Takarék- és Hitelbank) támogatásával alakult Szekszárd székhellyel. Ez az egész megyét behálózó malomvállalati alapítás azért volt jelentős, mert melléküzemágakat (sertéshizlalás, árpa-, köleshántolás, tengericsírátlanítás, takarmány- és olajgyártás stb.) is teremthet, kisvasutakkal kötve össze ezeket az üzemeket Szekszárddal. A helyi lap már a gemenci hajóállomásra vezető kisvasút kiépítését sürgeti, amely a megye közgazdaságát előreviheti „a háború utáni messzemenő fejlődés útján."

78 Az élelmiszeripar másik ágában, a sütőiparban 1910-ben 239 fő dolgozott, akik közt azonban nem volt gyári munkás. S ugyanez a helyzet a húsiparban is, ahol 402-en dolgoztak.

79 Külön figyelmet érdemel a tejipar. Tolna megye völgységi járása a bonyhádi jói tejelő tarkamarha hazája, ahonnan a századfordulótól már nagy mennyiségben került az ország piacára a tej. Tolna megye egyébként is elsők között volt, ahol tejszövetkezetek alakultak. A Dunaföldvár és Vidéke Tejszövetkezetről már megemlékeztünk; a speciálisan sajtgyártásra berendezkedett tej288