Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

feldolgozó üzemek közt nyer említést 1906-ban a Mauthner Testvérek Casein gyára Bonyhádon, dr. Madarász István sajtgyára Dőry-pusztán és Strausz Antal sajtgyára Tamásiban.

80 Dombóváron a századfordulón már megvolt a vajgyár. Az 1906. évi országos felmérés szerint a speciálisan vaj gyártásra berendezkedett üzemek között említi a Hungária Országos Magyar Vajkiviteli Rt. egyik vajtermelő központját Dombóváron. (Érdemes felfigyelni arra, hogy utóbb a Dombóvári Vajtermelő Központ Rt. 1891-re tette alapításának idejét, tehát feltehetően ezt az üzemet tekintette elődjének. Egy 1942-ben készült felmérés viszont e részvénytársaság alapításának évét 1918-ra teszi.) A helytörténeti kutatás szerint a mostani vajgyár helyén 1904 körül a Deutsch családnak volt kisméretű tejgyűjtő állomása, ahol a tejet sajátkezűleg dolgozták fel túróvá, tejföllé és vajjá. Ezt az üzemet bővítették ki 1910-ben, majd a világháború előtt részvénytársaság vette át azt.

81 Az 1910. évi statisztikában a dombóvári vajgyár 11 művezető és 21 segédszemélyzettel dolgozóként szerepelt. Az 1912. évi címtár az ódombóvári Hungária Vajgyárban 28, Tamásiban, Strausz Antal sajtgyárában 20 és a dőrypatlani sajtgyárban 12 munkást említ. Ebben az esztendőben már 5, 50, Ül. 20 lóerős gépparkja is volt a három üzemnek.

82 A magyarországi nagyobb tejfeldolgozó gyárak 1912. évi elhelyezkedését és termelését ábrázoló térkép szerint a két utóbbi sajtgyár évi 0,5 millió korona alatt, s a dombóvári vajgyár 1 millió korona körüli termelési értéket produkált.

83 Külön kell megemlékezni a szesziparról. Ipari szeszfőzde 1908-ban Tolna megyében csupán a Fácánkerthez tartozó Simon-majorban volt, amely ekkor a Magyar Telepítő és Parcellázó Bank tulajdonában volt és szeszfinomítóval kapcsolatos szabad raktárral is rendelkezett. 1912-ben ez már ipari szeszgyár, Kunfy Károly tulajdonában, ahol 100 lóerős összteljesítményű erőgépek és 23 munkás állított elő nyers- és finomított szeszt. Ezen kívül a megyében mezőgazdasági szeszfőzdék is voltak. 1000 hl-en felüli kontingenssel Simontornyán gr. Wimpffen Simon, 1000 holdon alul a Paks melletti Biritó pusztán, az Űj-Dombóvár melletti Inam pusztán, a Bonyhád melletti István-majorban és a Dőrypatlan melletti Juhé-pusztán állítottak elő szeszt, mezőgazdasági nagyüzemekkel kapcsolatosan.

84 A szeszfőzdék száma a megyében tehát nem csökkent. Termelési értéküket s az alkalmazott munkások számát nem ismerjük. Az élelmiszeriparhoz tartozott a jéggyártás is. 1910-ben alakult Szekszárdon jéggyár, amelyet már 1909-ben sürgettek. A nagy jéghiányon a város tulajdonában lévő villanytelepen városi kezelés alatt álló jéggyár létesítését javasolták, amelyről a helyi sajtó beszámolt. A város kérvényezte a kereskedelmi minisztertől, hogy a jéggyárhoz szükséges gépet ingyen engedje át neki.

85 Az élelmiszeriparban alkalmazott gyári munkások számát pontosan nem ismerjük, és az így az országos adatokkal történő összehasonlítás sem adhat pontos képet ennek az iparágnak helyzetéről. Az mindenesetre igen figyelemreméltó, hogy az ebben az iparágban dolgozóknak 15%-a gyári munkás volt, s ehhez az arányhoz nyugodtan hozzáadhatnánk még kb. ugyanennyit, hiszen a szeszfőzdék munkásainak számát nem ismerjük. Ha a megye iparának szerkezetét — a dolgozók számát véve alapul — áttekintjük, a ruházati ipar és az építőipar foglalkoztatta a dolgozók több mint 50%-át. Ha viszont a gyári munkások száma alapján végezzük vizsgálatainkat, 19 Tanulmányok Tolna megye történetéből VI 289