Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

vényesek között szerepelt a Tolnavidéki Takarékpénztár, de a simontornyai bőrgyár igazgatója és tulajdonosa is.

64 A ruházati iparhoz tartozik a művirággyártás, amelynek egyik üzeme Görbőpincehelyen működött. Ez az üzem Junker Henrik vállalkozása volt, akinek Bereg megyében volt hasonló üzeme. 1910-ben 38 munkást foglalkoztatott, az 1912. évi címtár munkásainak számát nem közli.

65 A ruházati iparágban a gyárjelleggel dolgozó üzemek száma az országos üzemek 3,9%-a, de a munkások létszáma az országosnak mindössze 0,2%-át teszi ki, ami valóban elenyészően kevés. Meg kell emlékeznünk arról, hogy megyénkben a világháború idején egy értékes és nagy jövőjű gyár volt kialakulóban. Pétermann alapította 1917-ben a cipőgyárat Bonyhádon, gépeket szerezve be, és 50 munkást alkalmazva.

06 Ez a gyár azok közé a ritka magyarországi üzemek közé tartozott, amelyek saját tőkével kisüzemből alakultak át gyárrá. A papirosiparban 14 fő dolgozott Tolna megyében, és a sokszorosító iparban 155. Az országos gyáripari felmérő munka a papirosgyártással együtt tárgyalta a sokszorosítóipart is, s a Tolna megyei üzemek közül mindössze Molnár Mór szekszárdi könyvnyomdáját tekinti gyári üzemnek. Felsorolja azonban a Tolna megyében 1911-ben található könyvnyomdákat (Tamási, Paks, Gyönk, Tolna, Szekszárd, Bonyhád). 35 gyári munkásról emlékezik meg, akik 100 000 Korona értéket termeltek.

67 Az 1910. évi népszámlálás adatai szerint viszont csupán a szekszárdi nyomdában 2 művezető és 75 munkás dolgozott.

68 Ez utóbbi munkásadatot kell helyesnek elfogadnunk, amelyet a helytörténeti kutatás is alátámaszt. Ez az üzem 1908-ra már mint Molnár-féle nyomdai műintézet és szabadalmazott íróalzatgyár rt. működik és több kis nyomdai üzemet magába olvasztott. 1912-ben a címtár szerint már 16 lóerővel dolgozó gépei és 150 munkása volt.

69 A nyomdaipar tehát a megyében már jelentős erőt képvisel, s az ország nyomdában dolgozó munkásállományának 0,7%-a dolgozik a szekszárdi üzemben. A termelési érték az országosnak mindössze 0,2%-a, de minőségileg mégis győzi a versenyt az ország nagy nyomdáival. A megyei sajtó többször számol be a Molnár-nyomda országos sikeréről. 1909-ben például a budapesti IV. Tavaszi Vásáron rendezett grafikai kiállítás kapcsán a következőket írta: „a kiállítás látogatói alig hittek szemeiknek, hogy egy vidéki gyártelep produkál ilyen kivitelű cikkeket, amelyekkel rövid fennállása alatt máris erős piacot hódított magának, nemcsak a fővárosban, és az ország minden nagyobb városában, hanem külföldön is, főleg Ausztriában".

70 A nyomda főleg falinaptárokat, fém hamutálcákat, előjegyzési naptárakat, bőr zsebtárcákat gyártott, s már a világháború előtt országos hírnévre tett szert. A vegyészeti ipar 1910-ben mindössze 49 főt foglalkoztatott Tolna megyében. A cégbírósági bejegyzés szerint 1884. november 18-án Freund Sándor és neje olajütők (Bonyhád) és Kohn Ábrahám kereskedő (Tel-Aviv) hozták létre Kohn Testvérek néven a későbbi bonyhádi olajgyárat.

71 Az 1912. évi címtár szerint Bonyhádon már két olajgyár is működött. A Kohn Testvérek bonyhádi olajgyára mellett Kohn Mayer és Fiai növényolaj gyára működött Bonyhádon. Mindkét gyár főként repceolajat, lenolajat, továbbá repce-, len-, gomborkapogácsát és pogácsalisztet gyártott. Az elsőben 35 lóerős gőzgép és 12 munkás, 237