Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

A tolnai fonoda 1898-ban épült fel, és a felügyelőség kezelte, ellentétben a többi magyarországi fonodákkal, amelyeket bérbe adtak. A tolnai fonoda képezte ki a hazai fonodaigazgatókat. A fonodán és a gubóraktáron kívül Bezerédj Tolnán selyemsodrót is berendeztetett 4043 orsóval, ahol 90 munkásnő dolgozott. Tolnán az üzemmel kapcsolatban egy munkásnő-otthont is felépíttetett, ahol árva lányokat neveltek selyemfonodai munkásnőknek.

55 Kartolt gyapjúfonógyár is volt Tolna megyében. Pakson Kramer Mór és Társa gyapjúfonó-, kötő-, szövő- és festőgyára készített harisnyakötéshez és szőnyegekhez való fonalat és „obojke" színes horvát gyapjúszövetet. Ez az üzem 1909 és 1911 között vált gyárrá, és 35 munkást foglalkoztatott. Az alkalmazott gépek összteljesítménye 30 lóerő. Tolnán a Bányai-féle szőnyeggyár rt. a Tolnai Szőnyegszövők Szövetkezetének tulajdonába ment át. Ez az üzem 45 munkást foglalkoztatott, és az erőgépek összteljesítménye 46 lóerő volt. A részvénytársaság alakuló ülését 1909. november 18-án tartotta.

56 Az 1910. évi népszámlálás szerint ez utóbbi gyárban mindössze 1 művezető és 28 munkás dolgozott, míg a paksi üzem nem is szerepel a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemek sorában.

57 Az ipari felmérés adatait fogadva el pontosnak, ebben az iparágban dolgozó munkások száma (658) az országban foglalkoztatott textilmunkások számához viszonyítva (46 380), annak 1,4%-a, az üzemek számához viszonyítva 0,9%-a. (Lásd I. táblázatot!) A számok is mutatják, hogy ebben az iparágban, ahol a selyemtenyésztés egyik központja éppen ebben a megyében alakult ki, — az üzemek száma is jelentős. Tudomásunk van arról, hogy a világháború előtt Dunaföldváron már működött a kendergyár. A levéltári anyag elveszett, de az ott dolgozó munkások emlékezete szerint 1910-ben építették és 1911-től üzemelt.

58 Az 1932—33. évi compass szerint 1913-ban alapította a Magyar Kender- és Len és Jutaipari Rt.

59 Valószínűnek látszik, hogy az előbbi adat a helyes, mert 1909-ben a Tolnavármegye című lap hírt adott arról, hogy a Magyar Kender- és Lenipari Rt. Szekszárdon kendergyár céljaira 36 kat. holdat kért, a palánki szigeti földterületből. A tervezett gyár 700 000 Korona alaptőkével és 200 munkással indult volna meg.

60 Feltételezhető, hogy ez a vállalkozás realizálódott Dunaföldváron 4 évvel később. A dunaföldváriak emlékezete szerint a gyár egyik főrészvényese a zirci apátság volt, amelynek előszállási uradalma szállította a nyersanyag nagy részét. A gyárban dolgozó munkások létszámát nem ismerjük. A helyi sajtó hírt adott arról is, hogy Tevelen 1913-ban egy „szövőgyárat" állított fel Éppel József a kormánytól kapott gépek segítségével, ahol ruhaneműt és vásznat gyártott.

61 Erről az üzemről további adataink nincsenek. A ruházati ipar, a szabó, a cipész és egyéb jelöléssel az 1910. évi népszámlálás szerint 4281 főt foglalkoztatott Tolna megyében, de 20 főnél többet foglalkoztató üzem ebben az iparágban a 3, már említett posztócipőkészítő gyáron kívül csupán Bátaszéken volt, ahol cipőfelsőrészt készítettek. Az ezekben az üzemekben foglalkoztatott munkások száma — ugyancsak a népszámlálások adatai szerint — 182 fő és 6 művezető volt.

62 Az üzemek termelési értékét nem ismerjük. A tolnai cipőgyár, amely a címtár szerint „Luther Cipő- és Cipőfelsőrészgyár Rt." Tolna címen szerepel,

63 1910-ben alakult át egyéni cégből részvénytársasággá, amikoris előbbi tulajdonosát bízták meg a cég vezetésével. A rész286