Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

1914 júniusában 48 fős munkásállományt említ, mégpedig közülük három volt művezető (cseh és német), 42 gyári munkás és 3 inas. (1910-ben két művezető és 28 munkás volt.) A világháború kedvezőtlenül befolyásolta az üzem működését, az 1914. június havi 53-as létszám 1916 júniusára 9 főre olvadt. A külföldi munkavezetők elmentek, megrendelés alig volt, a nyersanyag is hiányzott, hiszen azt főként külföldről, elsősorban Németországból kellett beszerezni.

39 A vas- és fémgyártás iparágban tehát a világháború előtt Tolna megyében is volt egy üzem, bár ez az edénygyártás alcsoportba tartozott. Magyarországon 1913-ban 404 vas- és fémipari üzem volt, melyhez képest ez az egy üzem valóban elenyészően kevés és az ország 62 081 vasas munkásához képest e gyár 1914. évi 45 munkása mindössze 0,07%-a az országosnak. A bonyhádi gyár termelési értéke 1914-ben 180 400 Korona volt, ami az 1913. évi országos termelési értéknek mindössze 0,03%-a.

40 Országos jelentőségét tehát nem a termelés értéke, vagy a munkásfoglalkoztatottság adta, hanem jó hírnevét elsősorban a reklámtábláival szerezte, amelyekben kézi munkával és szakértelemmel jót és szépet alkotott. Másrészt a környező vidék felesleges munkaerőinek foglalkoztatásával kialakította Bonyhádon, a megye eddig csupán kereskedelméről nevezetes településében, a „vasas" munkásoknak kis körét. A gépgyártás iparágban az országos felmérés Ivanits Antal gépműhelyét említi meg, amely 1893-ban alakult Dombóváron, de gyári jelleget csupán 1898 után nyert. Ebben az üzemben egy művezető és 24 munkás dolgozott 1906-ban. Az 1910. évi népszámlálás során a 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemek között nem szerepel, de ugyanekkor az ugyanehhez az iparághoz tartozó dombóvári vasúti műhelyt két művezetővel és 27 munkással jegyzik fel. Ez utóbbinak termelési adatait nem ismerjük. Ivanits üzeméről azonban tudjuk, hogy évi termelése 81 720 Korona volt,

41 ami Magyarországon a gépiparban 1913-ban termelt 229 991 000 koronás értékéhez képest, mindössze 0,03%. Ha a két üzem összevont munkáslétszámát nézzük, akkor is a gépiparban az ország gépipari munkás-számának mindössze 0,09%-át alkották a Tolna megyében dolgozó munkások. A villamos ipar ekkor bontakozik ki az országban. 1898-tól 1913-ig 51-ről 242-re növekedett ebben az iparágban az ipartelepek száma, és ebben a számban Tolna megye 3, 1901. és 1905. között alakult „villamos világítási telepe" is benne foglaltatik. Az első Szekszárdon alakult 1901-ben s a város tulajdona lett. Egy év múlva Bonyhádon hoztak létre egy „villanyvilágítási vállalatot", amelynek alapítása körül — mint láttuk — Perczel Béla is szerepet játszott. 1905-ben alakult Dombóváron a helyi takarékpénztár részvénytársasága „Villamos áramfejlesztő telepe". E telepeken alkalmazott munkások száma 16, az előállított áram értéke 76 561 korona volt.

42 Az ország villamosipar-telepein alkalmazott 12 768 munkáshoz képest Tolna megyében ebben az iparágban mindössze ennek 0,12%-a dolgozott, s a termelési érték is az országosnak mindössze 0,10%-a volt. A kő-, föld- és agyagipar terén gyár jellegű téglagyár dolgozott Tamásiban, Dombóváron 2, Hőgyészen, Pakson, Szakcson, Varsádon, Alsónyéken és Szekszárdon. Ez az iparág Tolna megyében ekkor kezd kibontakozni, hiszen 1910-ben pl. a megye lakóépületeinek még csak 8%-a volt tégla. Paks és Dombóvár vált téglaipari centrummá elsősorban, mert a szállítás ezekről a helyekről könnyen megoldható volt.

43 E téglagyárak általában kevés munkást foglalkoztattak, és az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Tolna megyében nem volt 283