Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

Az üzem termelése nemcsak a szakmunkásoknak fizetett magasabb bér, hanem az épületek fenntartásának költségei és az Olaszországból beszerzett gépek árának és javítási költségeinek magassága miatt is igen drága volt és így a tolnai gyár nehezen bírta a versenyt az olaszországi selyemgyárakkal. A gyapjúfonás még háziipari tevékenység Tolna megyében, 1882-ben 8 harisnyakötő üzem dolgozott a megye területén. Vattakészítő az iparkamara területét képező Dél-Dunántúlon Pécsett és Szekszárdon volt. Mindkét üzem Triesztből hozatta a pamutot, de csak időnként dolgoztak készletre. A len és kender feldolgozása (egy baranyai kenderfonó kivételével) a Kamarához tartozó területen csupán takácsok révén történt. Tolna megyében a köznép is szívesen foglalkozott len- és kenderfonással, szövéssel, de már a finomabb fonalakat takácsoknak adták feldolgozásra. Ezek helyzetét azonban a gyári verseny egyre nehezebbé tette. A kamarai jelentés megemlíti, hogy néhány Tolna megyei takács (a somogyiakon és a mohácsiakon kívül) damasztvászonszövéssel is foglalkozik, ami által több megrendeléshez tudtak hozzájutni. A kihaló iparágak között szerepel 1882-ben a „tarisznyás". Tolna megyében volt még egy, aki kecske- és tehénszőrből készítette az ún. baranyai tarisznyákat, amelyeket azonban egyre jobban kiszorított a piacról a Bécsben készült bőrtarisznya.

10 A ruhaipar terén gyári jelleggel dolgozó üzem nem volt Tolna megye területén. Ebben az iparágban szabók, szűrszabók, kalaposok és szűcsök dolgoztak. — A papirosipart néhány könyvkötészet képviselte. Az élelmiszeripar uralkodó ága: a malomipar, 1882-ben éppen szokásos válságainak egyikével küszködött. A lisztexport egyre nehezült. Tolna megyében — mint azt az előzőekben már említettük — mindössze 5 gőzmalom volt. Zombán, Dőry birtokán működött egy csemegesajt-üzem, míg sörfőző üzem volt Tolnán, Hőgyészen és Tevelen, amelyekben összesen 685 hl sört termeltek 1882-ben. „Műszerű szeszfőzde" Dőry-pusztán, Simontornyán, gróf Pejacevich és gróf Wimpfen birtokain 1760,3 hl szeszt gyártott 1882-ben.

11 A vegyészeti iparban zömmel kisiparosok dolgoztak, enyvet főztek, szappant készítettek, olajat sajtoltak. A kamarai jelentés ebben az iparágban nem említ gyári üzemet. (Világítógázt ekkor Dél-Dunántúlon csak Pécsett gyártottak.)

12 A gyáripar az 1880-as években tehát még igen gyenge Tolna megyében. Alig 9 év múltán, 1891-ben már némi változást tapasztalhatunk ezen a téren. Dunaföldváron egy 600 000 Ft alaptőkével létesítendő nagyobb gőzmalom érdekében indult „mozgalom".

13 1894-ben pedig már 32 gőzmalom működött a megyében. Közülük 17 malom gyári jellegű.

14 Az ekkor gyárként nyilvántartott malmok legfőbb ismérve a gőzerő használata volt és a 24 órai őrlőképesség. Gyár, illetve gyári jelleggel dolgozó üzemként említi meg Tolna megye területén a kamarai jelentés a váraljai kőszénbányát, a simontornyai bőrgyárat és 2 szeszgyárat, amelyek mindegyikében a szükséges energiát gőzerő szolgáltatta.

15 Az ipari termelés terén az eltelt kilenc év folyamán 7-re nőtt a bányavállalatok száma a megye területén. Ezek az üzemek Nagymányokon, Mázán és Váralján voltak, nagy részük bérletben és összes kiterjedésük elérte a 3,5 km

2-t. 1891-ben csupán a nagymányoki bányatársaság 67 200 q szenet termelt ki. (Mint láttuk 1882-ben 3 millió kg, vagyis 30 000 q volt a megye széntermelése.) A szénszükséglet is megnőtt, mert az összes kitermelt szenet megvásárol278