Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

T. Mérey Klára: A gyáripar Tolna megyében a két világháború között I. • 275

a területnek ipartörténeti kutatását elősegítse. Talán azok a munkások és értelmiségiek, akik ennek a vidéknek gyáriparát megszületni és megerősödni látták, akik ezt elősegítették, olvasva ezt az összefoglalást, újabb téglát hoznak majd az ipartörténet nagy épületéhez, és azokon a kényszerű hiányokon, amelyek ebben a munkában meglesznek, — jó szándékkal segíteni tudnak és akarnak. Ebben a reményben ajánlom ezt a tanulmányt e történeti korszak hőseinek, a gyári munkásoknak, az építő és rendszerező szakembereknek, szülőföldem és a munka hőseinek. I. A GYÁRIPAR KIALAKULÁSA A MEGYÉBEN A Duna jobb partján Fejér, Somogy és Baranya megyék által körülvett Tolna megye dimbes-dombos tájaival, enyhe lankáival és szőlőhegyeivel, erdőségeivel mindig mezőgazdasági területnek számított. A Duna, amely keleten határát alkotta, olcsó és jó „vízi országútja" volt a megj'ének, de a kereskedelem mégsem hatott olyan pezsdítően az ipari életre, hogy annak felvirágzását elősegítette, a megye iparának legalább Délkelet-Dunántúlra vonatkozóan kiemelkedő szerepet biztosított volna. Pedig a megye nyersanyagban is gazdag és a kialakuló kapitalizmus idején munkaerőben is bővelkedett, meg lett volna tehát a feltétele annak, hogy fejlett ipar alakuljon ki területén. Ennek ellenére Tolnában az ipar aránylag fejletlen volt. 1870-ben mindössze 5929 önálló vállalkozót és 11 805 munkást foglalkoztatott az ipar. Az önálló vállalkozók száma 600— 1500 fővel, a munkásoké 1100—1200 fővel volt kevesebb, mint Somogy és Baranya megyékben. Tíz év múlva ez az arány már megváltozott. Tolna megyében 1880-ban 7619 önálló vállalkozót tartottak nyilván, s ez a szám 215-tel múlta felül a szomszédos és sokkal nagyobb Somogy megye önálló ipari vállalkozóinak számát. Az iparban dolgozó segítő munkások száma — bár több mint Somogy megyében — 1880-ra számbelileg csökkent (6559).

1 Ez országos jelenség volt, amelyet az 1872. évi (VIII. te), céheket eltörlő törvény tett lehetővé. Az országban szerte sok önálló kis műhely jött létre. Nagyon valószínű, hogy az ipar szabadsága tette lehetővé, hogy Tolna megyében az iparral foglalkozó lakosság száma megnövekedjék. 1880-ban a három délkelet-dunántúli megye között Tolna megye az utolsó helyről már a második helyre küzdötte fel magát. Milyen iparágakat találunk ekkor, az 1880-as években, a hazánkban is egyre erőteljesebben kibontakozó kapitalizmus időszakában e megye területén? A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara 1883-ban kibocsátott jelentése szerint a területéhez tartozó Baranya, Somogy és Tolna megyékben összeírt iparosok foglalkozási megoszlását tekintve Tolna megyében a legmagasabb a lakatosok (106) és a takácsok (675) száma; mindkét szakma a kézműipar körébe tartozik. A Délkelet-Dunántúlon leggyorsabban gyárjellegű üzemeket létrehozó két fontos iparágban: a fa- és a malomipar területén viszont hátul áll e megye; nincs gőzfűrészüzeme és mindössze öt gőzmalma van, noha Somogyban 33, és Baranyában 16 gőzmalmot jegyeztek fel ekkor. Volt viszont Tolna megyében — egyedülállóan a Kamarához tartozó megyék között — egy malomépítő üzem és egy selyemfonoda.

2 Jelentősnek tekinthető a megye területén a bányaipar, bár inkább távlataiban látszott jelentősnek. A Kamara jelentése szerint több mint 3 millió 276