Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

Helységeiben, múlt esztendőben, sőt a jelenvalóban is a mérges természetes hójagos Himlő ki ütött és pedig ollyas személlyéken, kik a 12, 15, 20, és 22 esztendőt feliül halladták, kik közül többen meg is haltak, ezért meghagyunk a jegyzőnek, hogy lelki ismeret szerint igazán és hiven tellyesitsék és nem tsak az idősebb gyermekeket, hanem az éltesebbeket is, ha mingyárt a 25 esztendőt elérték is, conscribálják .. .

10i A himlőbetegség idézett, gyakoribb előfordulásának másik oka pedig az volt, hogy ekkor még nem ismerték fel és gyakorlati munkájukhoz nem corrigálták Jennernek azt a tévesnek bizonyult megállapítását, hogy a tehénhimlőoltás egész életre védettséget ad. Az a tény, hogy megyénk több helységében pl. Gyönkön, Felsőnánán, Pincehelyen stb. a már előzőleg beoltott gyerekek is megbetegedtek himlőben értetlenséget és bizonytalanságot idézett elő nemcsak a nép, hanem az orvosok között is. Több évtized szomorú és áldozatokat követelő tapasztalatai árán kellett azt megtanulni, hogy az oltás nem adott egy egész életre szóló védettséget a himlős fertőzéssel szemben, hatását újraoltásokkal kellett felfrissíteni. A Helytartótanács a fenti szigorúbb rendelkezések meghozatala mellett tovább szorgalmazta az oltásokat és ennek érdekében az 1818. évben, 13948. szám alatt megküldte Bene Ferencnek nemcsak latin, magyar, hanem rác nyelvre is lefordított „Rövid oktatás a mentőhimlőről..." és az 1819. esztendőben Szatmári Józsefnek „A tehénhimlő-oltásról való rövid értekezés leginkább a közrendek megvilágosítására" c. könyvének több példányát, amelyeket Jobaházi Dőry Károly az oltóorvosok között ki is osztott.

107 A XIX. század második évtizedének utolsó éveiben Lepeld pusztán, Kajdacson, Nagydorogon (1817), Dunaföldváron (1818), Gyönkön, Pincehelyen és Váralján (1819) észleltek elszórtan egynéhány himlőbetegséget. Ezek között a helységek között a Nagydorogon 1817. év április 1-én kiütött mérges természetű himlő követelte a legtöbb halálos áldozatot 7 gyermek személyében.

108 Babits Mihály minden esetben szigorú vizsgálatot tartott ezekben a községekben és az oltásokkal kapcsolatos hibák megállapítása után kérte az azokért felelős személyek törvény előtti felelősségre vonását. Különös eréllyel lépett fel a szakcsi jegyző, Kelemen József ellen, aki már ismételten elhanyagolta az oltandók pontos összeírását és a kitört járványt sem jelentette idejében. A tisztifőorvos kérte az ítélőszék előtti megidézését azzal a javaslattal „ ... ha ezen már kétszer elkövetett vakmerő tunyaságát az harmadikával tetézné — nem tekintvén számos esztendőkig tett fáradozásait, kenyere vesztett légyen.. ."

109 A himlőoltás bevezetésének Tolna megyei történetére visszapillantva, megállapíthatjuk, hogy Jenner felfedezésének publikálását követő negyedik évben, az 1801/02. katonai esztendőben megyénk területén is elkezdődött a védhimlőoltás alkalmazása. Az első himlőoltást vármegyénk egészségügyének javításában nagy érdemeket szerző Babits Mihály, későbbi tisztifőorvos végezte. A himlőoltást gátló általános és helyi okok ellenére a beoltott gyermekek száma évről évre jelentősen emelkedett. Az 1811. év végére pedig Mosetig András vezetésével végzett oltások száma csaknem elérte a 24 000-et. A XIX. század második évtizedének első felében nemcsak megyénkben, hanem országosan is alábbhagyott az oltások lendülete. Ezekben az években fordult elő, hogy egyes helységeinkben, jegyzők és egyéb oltásra illetéktelen személyek is részesítették a gyerekeket védhimlőoltásban. Több, az oltások végrehajtását szigorító helytartó347