Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

jegyző törvényszék előtti megidézését, elítélte az elöljárók himlőoltás előmozdítását gátló hanyagságát.

95 A teljesség kedvéért és az oltások elterjesztésének kapcsán adódó nehézségek jobb megértése céljából hasznosnak látom Mosetig András, a kölesdiek panaszára készített válaszának egy részét idézni: „... A jegyzőnek és a bíráknak szemükre hánytam tunyaságukat, nevezetesen a hanyag kisbirókat, bárdolatlan engedékenységüket, mint akik dölyfösen a tekintetes vármegye rendeleteit teljes nyíltsággal megvetni merészlik. Az anyáknak egyébként, akik beoltott gyermekeiket az oltóanyag átvitelére adni vonakodtak, visszatetszésüket és tudatlanságukat megmagyarázni nekifogtam, hogy kifejtsem nekik, amit a jegyző elhanyagolt volna ennek szükségességét, szomszédoknak való tartozását valamint az átadás módjának teljes veszélytelenségét, hogy ezen közben a magyarokkal — kik csak a kisebb részét tették ki a jelenlévőknek — tisztán és szépen nem beszéltem magyarul, mellettem volt a chyrurgus, aki a nyelvet tökéletesen beszéli, hogy nem annyira ebben volt a hiba, hiszen sok teljesen magyar községben egyedül, tolmács nélkül, a legjobb eredménnyel oltottam volna, minden panasz nélkül, egyedül a kölesdi jegyzőt kivéve, aki nem tudom milyen jogon a tisztiorvos ellen ezt az ügyet szítja..." Mosetig Andrásnak a himlőoltások során, a megye több helységében, az oltandó gyermekek szüleivel és az elöljárókkal szemben tanúsított, őket meg nem értő, túl erélyes és gyakran durva fellépése egészen biztos nem szolgálta a himlőoltás népszerűsítését, hanem fölösleges személyi gyűlölködésre, vádaskodásra vezetett, aminek végső soron a beteg, ül. az oltandó gyermek szenvedte kárát. Bár a teljesség kedvéért meg kell állapítanunk, hogy több község elöljárói hanyagul végezték az oltásokkal kapcsolatban előírt kötelességeiket. Sok esetben nem végezték el pontosan az oltandó gyerekek összeírását, sőt a dombóvári jegyző az 1807. évben kitört himlőjárványt sem jelentette időben. A jegyző „tunya hanyagsága és jogsértése" jelentős szerepet játszott abban, hogy a dombóvári himlőjárvány halálos áldozatainak száma meghaladta a nyolcvanat.

96 Ezen lelkiismeretlen elöljárók működésével kapcsolatban a tisztifőorvos joggal emelte fel a szavát. Azonban tényként kell elfogadnunk az idézett iratok alapján, hogy Mosetig András nem ritkán durván és pusztán az erőszak alkalmazásával kívánta az oltásokat elvégezni. Amellett, hogy magyarul nem beszélt és ez komoly hátrányt jelentett tisztifőorvosi munkálkodásában, a fenti túlkapásai miatt több esetben nyilvános büntetést is kapott. Nemes Hajós Sámuel a vármegye tiszti ügyésze Mosetig András ellen 1809. július 17-én kiadott büntető keresetében — melyben kilátásba helyezte tisztségéről való elmozdítását is — a következőket írta :

97 „ ... Miképpen ezen Mosetig András ur Tolna vármegye tisztiorvosa, ámbár több jobbágyi állapotú embernek méltatlan zaklatásáért és más eseteiért nyilvános büntetésben már részesült, továbbá különböző illetlen gyalázkodásaiért néhány hivatalbéli személy magánemberként, buzgóságukban intették, amiért a tekintetes vármegyéhez a közgyűlésen ismételten fordulván elmarasztaltatott. A legkevésbé sem ügyelvén azonban ezekre, nemhogy megszívlelte volna, sőt annál inkább saját rossz természetének engedni és azonkívül még nyughatatlan nyelvét nem akarva mérsékelni, olyan nagy volt vakmerő megátalkodottsága, hogy már teljességgel elvetvén az Isten iránti félelmét és a királynak tartozandó hűségét, mind Udvözitönknek képért ic* 243