Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

nem illő, tiszteletlen megjegyzéseket, mind pedig a király őfelsége személyére sértő szavakat használt..." Annak ellenére, hogy a himlőoltás gyakorlásában Mosetig András módszerével nem mindenben érthetünk egyet, azt el kell ismerni, hogy a tisztifőorvos alaposan kivette részét ebből a munkából. Az 1802. és 1811. év között a megyében végzett összes oltásoknak több mint egyharmada, pontosan 8669 az ő nevéhez fűződik. Mosetig András mellett azonban mind nagyobb számban és mind több oltás végzésével vették ki részüket ebből a nagy jelentőségű, közegészségügyi szempontból nagyon fontos munkából a megyében tevékenykedő sebészmesterek is. Ennek eredményeként az 1804. évtől kezdve lényegesen emelkedett megyénkben az oltások száma, amely az 1811. év végére elérte a 23 904-et. A Magyar Királyi Helytartótanács is méltányolta a himlőoltás Tolna megyei elterjesztésében végzett lelkes munkát és az ebben kiemelkedő, szorgalmas tevékenységéért Mosetig Andrásnak az 1814. évben az arany érdempénzt, Babits Mihály tiszteletbeli tisztifőorvosnak és Eszterbauer János, Foith Károly, valamint Pantl János járási chyrurgusoknak dicsérő decrétumot adott.

98 A himlőoltások számának járásonkénti megoszlása az 1801/02. és az 1811. év között. Az oltások éve és száma Járás neve 1801'02 1803 1R04 1805 1806 1807 1808 1809 1810 1811 Összesen Völgységi 597 2151 2825 1348 1264 8185 Simontornyai 554 1533 1732 606 1233 5658 Földvári 376 1622 1622 193 2294 6107 Dombóvári 66 883 1393 15 1597 3954 A himlőoltás további népszerűsítése és mind szélesebb körökben való kiterjesztése érdekében a Helytartótanács több rendelkezést bocsájtott ki. Amellett, hogy a plébánosoknak és lelkipásztoroknak kötelessége lett, hogy a népet gyermekeik beoltására buzdítsa, ezt a célt szolgálta az 1815. évi szeptember 1-én kiadott 22077. számú helytartótanácsi rendelkezés is, amely szerint az orvosok, sebészek minden beoltott szegény gyermek (szolga vagy szegény mesteremberek gyermekei) a honi pénztárból 15 krajcárt kaptak." Tolna vármegye az 1815. évben végzett összesen 709 oltás után ki is fizette az oltó személyeknek járó meghatározott összeget, Mosetig András tisztifőorvos kimutatása alapján.

100 A fenti évben a megye területén oltó személyek vizsgálatakor feltűnt, hogy már nemcsak orvosok és sebészek részesítették a gyermekeket védhimlőoltásban, hanem egyes helységek (Nagydorog, Kistormás, Tengőd stb.) jegyzői, papjai, sőt Brunner Henrich személyében marhaorvos is. Ezek közül az oltásra fel nem jogosított személyek közül, kétségtelen, hogy a jegyzők voltak azok, akik ebben a munkában, több év tapasztalata alapján 244