Tanulmányok Tolna megye történetéből 6. (Szekszárd, 1974)

Gutai Miklós: Tolna megye egészségügyének története az 1801. és 1831. év között • 207

„"... Harmintzhárom esztendők elforgása alatt 6 millió emberek himlőznek meg Nemes Hazánkban, és ezek közül majd egy millió halmeg, tsonkulmeg".

8

** És ezzel a szörnyű, nagy emberáldozatot követelő fertőző betegséggel szemben a XVIII. század végéig Magyarországon csak mit sem segítő, céltalan népies szereket használtak. Pedig az emberi himlőnyirokkal végzett védőoltás, mint Európa-szerte általában, hazánkban is ismert volt az 1700-as évek elején. Weszprémi István (1723—1799) debreceni physicus, a magyar orvostörténelem megalapítója szerint Raymann Ádám (1690—1771), korának híres és igen képzett orvosa, Sáros vármegye és Eperjes physicusa már az 1721. év előtt alkalmazta a görög és örmény kereskedőktől eltanult variolisatiós eljárást, az inoculatiót.

85 Ezért Weszprémi István és még több, a himlő történetével foglalkozó orvos, Raymann Ádámnak ítéli a variolálás európai bevezetésének érdemét. Bene Ferenc (1775—1858) pedig, aki a vaccinatió magyarországi elterjesztésében különösen kitűnt, így írt Raymann Ádámról: „Mi magyarok dicsekedhetünk, hogy az egész pallérozott Európában mi voltunk az elsők, kik ezen találmánnyal éltünk. Mert már 1717-ik esztendőben véghez vitt egy Raymundus nevű orvos Eperjesen béoltást".

86 Annak ellenére, hogy az inoculálás Magyarországon az 1700-as évek elején már ismert volt, széles körű alkalmazására csak a XVIII. század utolsó évtizedében került sor. A variolálást végző orvosok között nagyszámú és kiváló oltási eredményével kitűnt Géllei Mihály Bács megyei physicus, aki 1799. április 17-ig több mint 2000 gyermeket oltott be emberi himlőnyirokkal. Az oltások következtében egy haláleset sem fordult elő.

87 A Jenner-féle tehénhimlőoltás híre és alkalmazása gyorsan eljutott Magyarországra is. A Jenner által felfedezett vaccinatió magyarországi kezdete tulajdonképpen időben egybeesett a variolálás széles körű honi végzésével. Magyary—Kossá Gyula kutatásai szerint Hell János Sopron megyei és Riegler Zsigmond Békés megyei főorvosok voltak az elsők, akik hazánkban tehénhimlővel oltást végeztek az 1799. évben, őket aztán több más orvos követte, akiknek munkálkodása nyomán az 1801. évig több ezer védhimlőoltás történt Magyarországon. A vaccinatió meghonosításában és népszerűsítésében kiváló eredményeket ért el Bene Ferenc tanár, aki a Bécsből hozott oltóanyaggal elsőnek végzett nyilvános oltást 1801-ben. Id. Lenhossék Mihály (1773—1840) esztergomi főorvos szintén az elsők között alkalmazta a Jenner-féle himlőoltást, majd országos főorvosi tisztségében részletesen újraszabályozta a himlőoltás ügyét (1829). Nem kevesebb érdem illeti Schraud Ferenc (1761—1806) országos főorvost, aki vezető szerepet játszott a védhimlőoltás hatósági megszervezésében. A Jenner-féle himlőoltás alkalmazása tehát hazánkban is gyorsan elterjedt. Bene Ferenc 1802-ben megjelent és a levéltárunkban is megőrzött nagy sikerű könyvében már 43 hazai orvost nevezett meg, akik könyvének megjelenése előtt végeztek tehénhimlővel oltást.

88 Tolna vármegyében végzett első himlőoltás időpontja pontosan nem ismeretes. Ezzel kapcsolatban minden kétséget kizáró levéltári adatok nem találhatók. Mosetig András tisztifőorvos jelentése alapján viszont kétségtelen tény, hogy Tolna megyében az 1801/02. katonai esztendőben és az 1803. évben összesen 1333 himlőoltás történt.

89 A megyében az első óvhimlő oltonyozást Babits Mihály végezte, aki korának igen jól képzett orvosa volt. Szekszárdi letelepedését megelőzően a pesti katonai kórházban dolgozván, feltétlenül meg239